Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

az egyptomi templomok borzalmas omladékai, a tömőtök ez ősi birodalma, a szent-föld, a csodák országa, Jeruzsálem falai . . . mindez már ifjúkoromtól fogva ábrándjaimnak netovábbja volt! Megfeledkeztem én a hőségről ; még arról is, hogy Afrikában különb meleg is lehet s felugorva kemény nyughelyemről, diadalittasan tekintettem végig a várakozáson felül szaporodó gabona-keresztek mosolygó sorain. Már-már láttam képzeletben, mint adja egyik gabona-alkusz a másiknak a kilincset, — mint hezitálja egyik a másikat túl jó árakkal s nagyon rövid, de ép oly felületes számitással csakhamar kihoztam, még pedig bőven, jelen termésemből a keleti utat, pedig három ilyen termésnek jeremiási siralmai sem veszik el ez örömtelt ut kellemes élményeinek finanezialiter ürömszerü utóizét ! Heuréka helyett azt kiáltottam fel : „megyek !

;

' E pillanattól kezdve, csupa Sphínxeket láttam, obeliskek hyerogliphjeit syllabizáltam, pyramisokat másztam s tevéket nyargaltam álmomban és ábrándjaimban. Neki feküdtem az ut előtanulmányainak, melyek minden hosszabb útnál ép oly ingerlő kellemes érzést kehének az emberben, mint a visszaérkezés utáni reminiscentiáknak apránkénti emésztése. Lelkiismeretes pontossággal tettem meg minden előkészületet s legkisebb részletig beszereztem mindazt, a mit sokszor o rien tál atlanul hazaérkezett orientalisták mint nélkülözhetlent hangsúlyoznak. E nélkülözi) et lenségek között első helyen szerepelt a Zaclierlin ! Sőt mi több. nem ismerve még e gyilkos por-