Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

mosódott olasz partok helyett sokkal szebb táj tárult elénk az albániai Linquotta nevű csúcsnál. Itt égbe nyúló, magas, kopár hegyeknek egész közelében haladt hajónk. E mélyen a tengerbe benyúló esúes a legvadregényesebb vidékek egyike. AlUtólag igen gazdag vaddisznó- és szarvasokban s különösen a szalonkák özönlik el tavaszi költözések alkalmával. Ilyenkor a legtávolabbi vidékekről, különösen Angolországból jönnek vadászok, kik sátrat ütve e vad vidéken, a legszebb eredménynyel űzhetik vadászó szenvedélyeket, Váratlan záporeső lepte meg itt hajónkat s leszorított mindnyájunkat a fedélzetről, de csak rövid időre; csakhamar ismét gyönyörködhettünk a közelben érintett szép sziklapartokban. A zord Cap-nak magas hegyormai egészen elvesztek a hófehér ködfelhőkben s a sziklaparton leszállott szép szivárvány bájossá varázsolta látképünket. fsak kevesen gyönyörködhettünk e szép vidéken, mert az utasoknak talán két harmadát próbára tette az erős Bóra szél s szemérmetesen rejtőztek el szenvedéseikben szemeink elől. ügy látszott azonban, hogy a betegség csak átmeneti volt, mert esteiig már teljes számban valamennyi ismét talpra állott. Az ellentétes szél annyira késleltette hajónkat, hogy délelőtti 10 óra helyett csak esti 10 óra tájban értünk Corfu szigetére. Boszankodott a társaság, hogy e paradicsom szépségű várost nem nappal szemlélhette, de haszontalan volt a boszankodás, mert az elemek ellen hiába való a küzdés.