Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

Hogy a város nevezetességeit könnyelmen megtekinthessük s hogy senki el ne tévedjen, tízes csoportokra oszlottunk s minden csoportnak egy-egy vezér adatott. Haszontalan volt azonban e szervezkedés, mert már itt. a legelső alkalommal, gyakorlatilag kivihetlennek bizonyult. Már a esolnakra szállás sem történhetett a szervezett csoportok szerint, mert ily nagy társaságnál minden készülődés roppant nehézkes, ki ki alig várja, hogy láthasson valamit, a mi természetesen a fegyelemnek teljes felbontását okozza. Nemcsak én, de minden csoportvezér ugy volt, hogy csapatjában alig talált egy két hozzá tartozandót s igy egy darabig az egész társaság egy tömegben vonult, azután pedig majdnem egyenként bolyongott kiki. Vacsora után indulásra készen gyűltünk csoportok szerint a fedélzetre. Gyönyörűen tárult patkó alakban elénk a légszesszel szépen kivilágított város. A mint az öbölbe értünk ágyú dörgés jelzó jövetelünket. Soká tartott mig hajónk ide oda lavírozott s végre horgonyt vethetett; de alighogy megálltunk, egy görög esolnak kapaszkodott hajónkra, mely néhány urat hozott, ezek között consulatusi tisztviselőt, egy rendőrfőnököt s egy rendőri orvost. A jelentéstétel után átvizsgálták vezetőnknek irományait, de a velünk hivatalosan utazott orvosnak egészségügyre vonatkozó biztosításai hiábavalók voltak, mert a görög rendőr-orvos minden egyes személyt megvizsgálni óhajtott. Nem maradt egyéb hátra, mint hosszú sorba állani s egyenként deíilirozni az orvos előtt, ki éles tekintettel nézte ki belőlünk, nem Vagyunk-e inficziálva.