Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)
trans avas szagot terjesztettek, de Bandi bátyánk nem hiába volt régente hentes, tehát már megszokhatta azt. Hiába kaczagott az őt faggató, köréje gyűlt társaság, de ő egyre kínálgatta mannáját. ..Olyan jó ez — monda -— hogy roppant finom." Jószívűsége még annyira terjedt, hogy azoknak, kik rossz fogakkal mentegetőztek, újságpapírban törte azt apróra. Összeszedte összes német tudományát, hogy a gráezi és prágai „német sógorokat" is invitálhassa s büszke önérzettel szólott hozzájuk: ..Sie! kóstolja csak meg, de gut ist !" Ugy vélekedett, hogy minden világlátott embernek legalább is magyarul kell értenie, mert hisz azt még ő is beszéli. Azért bátran kért a szolgaszemélyzet tői is mindent magyarul, a kik gesztusaiból következtetve néha el is találták, hogy mit akar. Most is — elővéve saját termésű baraczkjaiból főzött hamisítatlan pálinkáját — odaszól az egyik szolgának: ..Hallja maga kamarás (camerière == pinczór), hát hozzék abból a pálinkás-ü,'égből egy-párt, hadd kóstolják az urak e baraezkoriumot !" A hosszabb tengeri ut meglehetősen elkedvetleníti és lelohasztja az embert. Nagyon jól esett tehát közben Bandi bátyánknak naiv társasága. Hajónk egész napon át erős Bora széllel kiizködött s így homályos ködfátyol vonta be az albán partokat. Az Adriai-tengernek legkeskenyebb részébe, a csak 03 kilométer széles otrantói szorosba érve, az el-