Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)
videbb egyenes utón másztunk fel c pyramis utlioz hasonló roppant meredek sziklákon. A homoksivatag számára vett puha bőr bocskoraimban ugy éreztem o kemény sziklatalajt, mintha csupa hegyes töviseken Járnék, Mintha vérző sebek borították volna talpamat, oly nehezen vánszorogtam fel e sziklacsuesra. de erőt adott azon tudat, hogy csakhamar Jerusalem látképében gyönyörködnek szemeim. Felérve a hegycsúcsra, csakugyan bőven kárpótolta a látvány szenvedéseimet. Előttem volt Jerusalem ódonszerü falaival : szemeim csakhamar megtalálták azon pontot, melyet sóvárogva kerestek, s ott merengtek a Golgota fölé éptdt, csonka tornya, s merész kupolájával kimagasló szent sir templomán. Feléledtek bennem a történet emléklapjai Ábrahámtól Bouilloní öotfliedig. Lelkesedéssel huniltam egy sziklatömbre hálát adni Istenemnek, hogy azon kegyelemben részesített, mely után millió és millió jámbor hivő hasztalan sóvárog, s áhítattal imádtam az Istenembert, ki szeretete nagy művével innét az egész világot átalakitá. Most értettem csak azon lelkesedést és meglepetést, melyet a keresztes vitézek s a jámbor zarándokok Jerusalem első megpillantása alkalmával éreztek s melyről oly megható emlékéket jegyeztek fel a történetírók. Soha sem fogom elfeledni e gyönyört, melyet Jerusalemnek első látképé nyújtott s azon éjszakát, melyen Juda hegységeiben vándorolva, minden lepton