Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

nyomon a halál borzalmát szemléltem s minden szikla Jehova és Krisztus nagyságára figyelmeztetett. Csak jó sokára vánszorogtak fel nehéz szekereink a hosszú tekervényes utakon s rövid pihenő után fájdalmasan kellett megválni e felejthetlen látványtól, hogy ponyvával borított sátoros szekereinken ismét tova döezögjünk a sziklahasadékok között, Szejrfemler 23-án 9 óra tájban állottak meg kocsijaink Jerusalemnek damaskusi kapuja előtt s leemelve csekély podgyászunkat, gyalog mentünk szűk és piszkos sikátoron át szállásunkra. A társaság egy részének a „casa nuová"-ban, másik részének pedig az Osztrák zarándokházban voltak a szobák kijelölve, mindkét intézet azonban egy ugyanazon szent Eerenezreudüek gondozása alatt áll. En az osztrák zarándokházba szállásoltattam, hol hamar átöltözködve s reggelizve, egy néniét dragomáut fogadtam, kivel legelőször a státiókat vettem sorra. A keresztjáró menet, a római' praetorium helyén álló mostani török kaszárnyánál kezdődik. Az első három statió a ..Sitti Mariam" (Mária úrnőnk) utczában fekszik, nedv utcza onnét nyerte elnevezését, hogy egyik vége a Josaphat völgybe, .Mária sírjához vezet. Miután az első statió. a jelenlegi török kaszárnya. —hol egykoron Üdvözítőnk halálra Ítéltetett, — hozzáférhet len. a zarándokok' ugyanezen helynek ép átellenében fekvő töviskoronázási kápolnában végzik az első statió ájtatosságát. A második statió, hol Octvözitőnk