Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

minden nyomdokain az emberek megvetése, vad gyűlölete s lelketlen üldözése követett, s kinek mintha méltó átka alatt hirdetné most e szánalmas vidék, örök nagyságát. Valóban itt egyedül találja magát az ember Üdvözítője előtt! A nap végre már virradni kezdett. A bizarr alakú hegycsúcsok mögül íellövelő arany és bibor sugarak bájos tényt vetettek e szomorú vidékre, Nap keltét még soha ily igéző fényben nem bámultam, mint itt, A nap sugarai nem olvadnak egy bizonytalan fénynyé össze, mint nálunk Európában, hanem fehér, kékes s rózsaszínben, mint egyes iiyilcsoportok lövetnek a magasba s egy központból kisugárzó ragyogó szivárványhoz hasonlítanak Soká bámultam s társaimat is figyelmeztettem e különös természeti jelenségre, inig lassan-lassan eltűntek az egyes sugarak s velők ama ritka szinpompa, melyet festményben látva, bizonyára hibásnak találtam volna s a mint az egész keleten lángoló világosság terjedt, elhalványodott s lassan eltűnt a hold is. mint egy a viz sima tükörében elmerülő ezüst korong. Etértünk valahára egy magas hegynek tövéhez, melynek magaslatáról dragománunk figyelmeztetése szerint már beláthatunk Jerusalémbe. Lovasaink már messze elől vágtattak a kanyargós serpei.tin uton. Mi. kik nehéz szekereinkkel nem tarthattunk lépést velők, irigyeltük tolok Jerusaleninek első megpillantását. Leszálltunk valamennyien szekereinkről s dragománunk vezetése alatt egy sokkal rö-