Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

A 120 személy szú mára kifogástalanul ízlésesen teritett asztal egy igen hósszu, hűvös folyosón állott. A vacsora, crrópaias fényes banquett volt s legjobb borukat talán egész pinczéjöket hordatták tel e szegény missionarinsok. Szóval a Pater Angeli által már jó előre rendezett fogadtatás a legfényesebben sikerült s mindenki várakozáson felülinek találta. Vacsora utún a legkedélyesebb hangulatban kiki ismét nyergébe vagy szekerére ült s az éjjeli hűvös levegőben folytattuk utunkat. Bamlehen kivül még jó két óráig homok síkságon vágtattunk, mig végre elértük .Tuda hegységének legelső emelkedését, Itt az ut körülbelül két órán út kopár terméketlen szűk sziklavölgyön vezet, mely a rabló beduinok támadásának legkedvezőbb ugy szólván állandó szinhelye volt. E Jerusalembe vezető utat és völgyet még csak néhány évvel ezelőtt kizárólag az arabs hegylakó tribusoknak feje Abugoseh uralta s tetszés szerint rabolta és zsarolta az arra vonult zarándokokat. Eamlehtől Jerusalemig s Hebrontól Jerichoig körülbelül 40000 hegylakó arabs fölött Abugoschnak családja már több nemzedéken át valóságos fejedelmi jogokat bitorolt. E veszedelmes s igazán vadregényes völgy végén Latrun-ba értünk. Ez volt szülő városa az Üdvözítőnkkel keresztre feszitett megtért latornak, a ki a gyalázat fáján utolsó lehellete alkalmával részesült üdvözítőnk bűnbocsátó kegyelmében. Itt kocsisaink egy ká-