Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

véházi csárda előtt ismét megetettek, mi körülbelül egy negyedórái időt vett igénybe. Betekintettem én is társaimmal e csárdába, hogy talán unalomból egy kávét igyam, de minden oldalról igazán lator kinézésű alakok vettek körül, Ugy a latrunbeliekbe nem igen bízva, tanácsosabbnak tartottam visszaülni kocsimba. Latrunnak egész közelében vannak az Einmaus-i (vagy Nicopolisi) romok, mely város a Machabeusi Júdás győzelme s az ide feltámadása után tanítványait kikísérő Üdvözítőnk által lett nevezetessé. A holdnak halvány fénye mellett folytattuk utunkat e vad állatok és vad néptörzsektől lakott szomorú vidéken. Nemsokára elértünk Jeremias nevű községbe, a híres Abugos:di rablóvezérnek szókhelyére, a kitől a község is jelenleg „Abugosch"-nak neveztetik. Még elég jól conservait állapotban maradt meg a keresztes hadjáratok idejéből származó nagy templom, mely Jeremias prophéta tiszteletére van szentelve. Abugosehtól az éj félhomályában, nekem legalább elég rémesnek tetsző ösvényeken, elértünk a terobinthi sötét mély völgybe, hol egy kiszáradt pataknak kavicsos medrén vezetett át utunk. Itt már növényzet is adott életjelt magáról. Néhány dura bokor, szőliővessző és különösen e völgyben diszlő terebinfch-fa elég volt arra. hogy kedvessé tegyék e zord és vad vidéket. A terebinth a Pistacia fajú fákhoz tartozik: gyümölcse, az úgynevezett terebinth vagy pistacea dió. mogyoró nagyságú, illatos héja van s magja mandula ízű.