Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

Számláját. Miután a Wettern tó túlsó partján kiszállani .szándékoztam, summizáltattam számláin tételeit, do mily nagy volt meglepetésem s zavarom, midőn azt vettem észre, hegy átkutatva minden zsebemet, nincs még annyi svéd pénzem sem, hogy számlámat kiűzethettem volna. Volt ugyan magyar bankóm, de annak értéke itt ép annyi, mint bármily más czifra e:iquctte-é. Zavaromat fokozta még azon tudat, hogy kiszállok most az ország közepén, hol csak kisebb helységeket érintve, pénzváltó-üzletet sehol sem talár lok. G kellemetlen helyzetben a hajó kapitányához fordultam, előadva lehető legszorultabb helyzetemet s kértem, hogy váltana fol magyar bankjegyeimből egy százast, 0 soha életében magyar pénzt nem látott s pénzünknek értékét sem ismerte, szerencsémre azonban csak néhány nappal azelőtt váltattam Stokholinban s így meg tudtam mondani, hogy 100 forintért 144 kronát kaptam. Bámultam e szívességet, midőn minden kétkedés nélkül ugyanazon összeget fizette ki, a mily értéket magam állítottam;, s még hozzá oly körülmény között, midőn pénzemet ép oly kevéssé ismerte, mint a forgalmon kivül helyezett pénzeinket, vagy akár a Kossuth-bankót, E ritka előzékenység és szívesség veleszületett tulajdona a svédeknek; a teljesen ismeretlent is ép oly becsületesnek tártjaik, mint minők ők maguk. Kötve hiszem, hogy ily körülmények között e szívességet megtette volna valaki nálunk, pedig a, magyar szívességre ép oly büszkék vagyunk, mint vend égszer etetünk re.