Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

A Wettern túlsó partján üarlsborgnái kiszállottam, hogy vasúton gyorsabban tegyem meg Svédország nyugati partjáig. Göteborgig az utat. miután a csatorna-ut legszebb pontjait már élveztem. Carlsborgban az állomáshoz legközelebbi vendéglőbe szállottam, mely magas emeletes íaalkotmány volt. Felballagva az emeletben nyitott szobámba, vezetőmtől egyetmást kérdeztem német nyelven, motyogott is valamit reá, de a megértés dolgában én is csak anynyira voltam, mint ő. Megsokalhatta azonban a dolgot s vállat vonva ott hagyott a faképnél, de nemsokára visszatért egy másik pinczérrel s még két nővel, gondolva, hogy egyik talán csak boldogul a nyelvemmel. Valamennyinek társalgásából csak annyit értettem, hogy az egyik nő angolul szólitott meg. a másik két cicerone valószínűleg a dán és norvég nyelvet beszélte. Mig németül szólottam, csak nagy szemeket vágtak, de később francziául szóllottam hozzájuk, a mire már az asszonyok hahotára fakadtak, nem ugyan azért, mintha megértettek volna, mert akkor nevetések sértett volna, de mert talán azt hitték, hogy e német hangzású törzseket nélkülöző nyelvvel én akarom őket lóvá tenni. Angolok és németek gyakran megfordulnak c tájon, de francziát talán ép oly keveset látnak, mint magyart. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint a szomorú dologhoz jó arczot vágni s nevetésökre savanyuan^mosolyogni. Semmikép sem boldogulván itt, átmentem a közelben levő vasúti indóházhoz, hogy megtudjam, mikor