Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

ezuhant óriási víztömeg néhány pillanat alatt emelte fel e kolossális hajót oly magasságba, minő niveau t a két zsilip egyesitett víztömege eredményezett, melyen csak néhány lépésnyire ment elő a hajó a következő zsilip kapujáig, hol ismét előbb a mögöttünk levő kaput zárták be s azután nyitották ki az előttünk levőt, így folytatják, mig végre a hajó csakugyan hegytetői ér. Soká bámultam a vizépitészetnek e ritka remekét s csak azután követtem én is a többi már kiszállt utasnak példáját. Meg kell ugyanis várni azon pillanatot, midőn a hajó nem emelkedik s akkor lép ki az ember a partra, mert mint említem, csak ép oly széles a zsilip-csatorna, mint a hajó. Nem is maradt az utasok közül egy sem a hajón, mert gyalog egy fél óra alatt felér az ember a hegyre s ott hosszú sétát tehet, mig a hajó, ha jól emlékszem, hat óra hosszáig folytatta e csigamászást, Felsétádva a hegytetőre a többi útitárssal, megnéztük a XII-ik szátzadbeli kolostor-templomot, mely a királyi család néhány tagjának hamvait s azok igen érdekes síremlékét rejti. E több órán áit tartó sétánkközben láttam június második felében az első orgonavirágot Svédországiban, melyet az ut mentén szegény koldusok osztogattak az utasoknak. A csatorna mentén, hol az utasok kiszállanak, ez rendes koldulási mód, legalább ilyenkor, midőn a virág még ujdonsáigi érdekkel bir. Felszállva megérkezett hajónkra, számtalan kanyarulattal kies táju magas fensikot szelt át hajónk igen lassú járásban. A hajónak e lassú menése azért