Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

Dunán?" A mi kedves úrnőnk is csakhamar eltűnt az ebédlőből, de szótlan távozását ő nála sem okozta társalgásunk, mint a kapitánynál sem, hanem a hullámok. Csakugyan óriási mérvben növekedtek a hullámok, mit arról vettünk észre, hogy nagyon kapkodtunk evő szereink után, melyek ide-oda vetődtek az asztalon. Az ebédet, mint rendesen, svéd nemzeti étel fejezte be, mely hig módra készített s teljszinnel feltálalt hámozott szilvából áll. E nemzeti ételt azonban ez alkalommal nem ízleltük meg, mert alig tálalták azt fel lapos tálban, kitálalták csakhamar a hullámok, e roppant mód hányt vetett hajó asztalára s menekült kiki a csurgó lé elől, mely amúgy sem nézett ki a legizlésesebben. Legveszedelmesebb ily viharban a zárt helyiség g különösen e mélyen fekvő szobák, hol mindig legerősebben érezhető a himbálás. Tántorogva s kapaszkodva siettem én is a fedélzetre, mert éreztem, hogy erős szédülés vesz rajtam erőt. Fenn a hajó legmagasabb részén a kapitány körül gyűltünk össze Öten férfiak, mert a hajó többi utasai már mind kidőltek s erősen nyögték keserveiket, Szivarra gyújtva itt a szabad levegőn ugy éreztem magamat, mintha ujjá születtem volna. Kapitányunk, ki emiitette, hogy a növekvő vihar okozta aggályai miatt sietett el az asztaltól — különféle jó tanácsosai szolgált e ritka erős vihar ellenében, a mely tanácsok fő részét a jó kedélyhangulat megtartása képezte. Nem is volt hiány ebben, berlini útitársaim csak ugy szórták az élczeket s