Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

- 3o ­veszélyre nem is gondolva, örömöt szolgáltatott a fel­korbácsolt hullámok gyönyörű képe. Valóban szebb látványt alig képzelek magamnak, mint minőt ez alkalommal kimondhatlan gyönyörrel élveztem. A tenger minden pillanatban más-más óri­ási hullámhegyeket s iszonyú örvényeket alkotott. A mint a hajó az örvényekbe bukott, összecsapódtak fö­lötte a hullámok, melyek e magas tengeri hajónak hol elő, hol hátsó részét egészen viz alá mentették s csak e legmagasabb pont, hol álltunk, maradt a na­gyobb hullámoktól menten. A hajón átvert hullámok magasra szökő hab-cseppjeiben a nap sugarai meg­törtek s ez által minden perezben meg-megujuló gyö­nyörű szivárványt képeztek, a mi a tengernek hara gos zöld szinü vize s a tajtékzó hullámok hófehér csú­csai fölött nagyszerű látványt nyújtott, melyet feledni soha sem fogok. Könnyű 'megérteni itt azon latin közmondást : „qui oescit orare, pergat ad mare !" De nem a féle­lem, mert arra gondolni sem értem reá, e remek kép bámulatában — hanem a természet elemeinek bámu­landó nagyszerűsége, ereje és szépsége volt az. mely gondolataimat ezen természeti csodák alkotója felé terelte. Oly annyira elmerültem gondolataimba, hogy legki'véshbé sem bántottak a hullámok, melyek most már a hajónak ezen legmagasabb csúcsán is átértek s térdemet verték. Görcsösen kapaszkodtam a vaskor­látba s észre se:n vettem, hogy mikor tűntek el mel­3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom