Wosinsky Mór: Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége Székfoglaló értekezés(Szekszárd, 1904)

I. RÉSZ. Magyarország mészbetétes edényei. Az agyagedény a családi tűzhelynek legnélkülözhetlenebb tárgya s az ernber egyik legrégibb találmánya.. A Nilus völgyében 12 méter mélységben is találtak edénytöredéket, a miből, ha nem is áll meg az az időszámítási következtetés, a mit néhány régész az iszaplerakodásból vont, mégis bizonyítékot merítünk arra, hogy nagyon tekintélyes az az idő, a mikor már megtanulták az emberek agyagból edényeket készíteni. Azon régibb paleolithkori barlangleletekben, melyek az embernek a kihalt állatokkal való egykorúságát kétségtelenül bizonyították, nem fordulnak ugyan elő edénytöredékek, de legújabban

1 vannak már bizonyítékaink arra, hogy már a paleolith korban is ismerték az aqyagmüvességet. Ezt bizonyítja különben az a körülmény is, hogy a neolith korban már oly tökélyre emelkedett az agyagműveség, hogy igen hosszú időnek kellett eltelnie, míg az ennyire fejlődött. Hogy az agyagművesség feltalálása előtt hogyan segítettek magukon az emberek, arra a kultúrától elszigetelten maradt népek eljárása tanít meg minket. Fából, lopótökből, fakéregből készített, vagy sás és egyébb növényekből font, szarvakból vágott, valamint bőrből varrt edényeket nagy mennyiségben találunk a czivilizálatlan népektől összehordott 1 Paleolith korból legújabban találtak edénytöredékeket Franczia országban (Archiv für Anthropologie. 1902. 228 lap.), Blangy-surBresle-ben (Seine-Inférieure), Belgiumban az Engis-barlangban. (Doudou E. : Étude sur les cavernes d'Engis«. Az »Anthropologie« 1899. évf. 522. 1.). M. TUD. AKAD. ÉRTEK. A TÖRT.-TUD. KÖR. XX. K. 1. SZ. 1* 3