Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

DOMBÓVÁR - A gimnázium

lernet írtam, másnap jött a főigazgató úr, és jött a felelés, és énnekem mondta a tanár úr, hogy előbbre is tanuljak, és így sokat kellett tanul19 nom. A távirati stílusban írt, rejtjelesnek tűnő levél felügyeleti látogatásról tudósít. Kárpáti Kelemen, székesfehérvári tankerületi kir. főigazgató 1913. november 12-én érkezett háromnapos hivatalos látogatásra Dombóvárra. Tartózkodási ideje alatt megtekintette a tanítási órákat, átnézte a tanítási s fegyelmi naplókat, és megvizsgált mindent, amit ilyenkor vizsgálni illett. Mindenki a maga módján készült a magas vendég fogadására. Szmodics tanár úr, a jó szereplés érdekében, Illyés Gyulával előre megtanultatta, erről szól a levél, a feldolgozandó anyagrészeket. Feltehetően nem ő volt az egyetlen, akitől ezt a pedagógiailag vitatható szívességet kérte. Ne firtassuk, miért. Legjobban a gimnáziumnak volt szüksége az elismerésre, s ha ebből a testület tagjainak is jutott valamennyi, az természetes, hisz a hírnevet ők alapozzák meg. A szorongva várt ellenőrzés után a magyar nyelvből és földrajzból ,jeles"-kedő diák már számolgatja, hogy mikor kezdődik a karácsonyi szünet. „25 nap múlva leszek otthon" - írja, óra közben, november 27-én a szüleinek címzett levelezőlapra, kérve, hogy „sűrűn írjanak", mert „az nagyon rosszul esik" neki, hogy csak „itt áll az egész világ előtt" és nem mondja neki senki, hogy: „drága jó kis fiam".

20 Ha nehezen is, elérkezik a karácsony, beköszönt az új év is, szomorú eseménnyel: január 3-án meghal a nagymama, hetvenéves korában. Úgy illik, hogy a virrasztás éjjelén az unokák is jelen legyenek. Idősb Illés Jánosné, született Csima Anna, kinek szavára „a kovácsok, kertészek, magtárosok, csőszök vakon engedelmeskedve hozták és készítették el az uradalom kontójára, amit kért" sötét szobában feküdt, fejénél két gyertya égett. A fekete berlinerkendős siratóasszonyok már mellette ültek, mikor a halottak napi gyertyái- fényében született unoka, vele egyidős unokahúga társaságában, a terembe lépett. Imádkozni jött, és búcsút venni. Régi népszokás szerint a halott kihűlt lábát is megszorította, háromszor, hogy kísértetként vissza ne térjen a szigorú asszony, aki élő korában is hideget árasztott. Hát még most! - Épp csak átfogta „a kötött harisnyás talp-előt, de a merev ujjak rendje" mégis bent maradt a tenyerébe. A temetés napi események a Beatrice apródjai-ban örökítődtek meg: „Pálinkaszag lengte be a temetés egész napját, előbb a tömjénnek