Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

DOMBÓVÁR - A gimnázium

velünk, mert ő alföldiesen beszélt; igaz, hogy néha mi is nevettünk az ő szavain. - No, mondd hát - s nyelvem megbénult. Hirtelen meggyűlöltem a kiejtésemet. - Mi lesz? - Áff - nyögtem ki végre halkan, végső erőfeszítéssel. Az osztály felröhögött. - Hová való vagy? - kérdezte a tanár. Nem válaszoltam. - Pusztai! - kiáltotta valaki. - Bregócs. így gúnyolják a pusztaiak is a pusztaiakat. A kifejezést a falusiak nem ismerik. Ezt csak valamelyik pusztai társam mondhatta, az álta­lános derültség növelésére. - A tanár leintette őket. Kétszer-háromszor szépen, világosan kiej­tette előttem a helyes e-t. De hasztalan biztatott, hogy utánozzam. Aztán megmagyarázta, hogy okvetlen meg kell tanulnom, mert kü­lönben hogy tudhassa ő, melyik betűre gondolok? - Holnapra megtanulod a rendes kiejtést - mondta egy kicsit türel­metlenül. - És jelentkezni fogsz. Egész délután a Kapós partján a fűzfabokrok közt föl-alá járva gya­koroltam magam. Néha úgy éreztem, sikerült. Tátogtam, hápogtam, égre fordított arccal a torkom szorítgattam. Reggel első dolgom volt, hogy próbát tegyek. Sírni szerettem vol­na. Kétségbeejtő gikszer szökött ki a torkomból, s mint egy bosszúál­ló jelentés, szinte megállt a levegőben. Az óra előtt nem jelentkeztem, s most már nemcsak a szerencsét­len hang, de az égvilágon semmi sem jött ki a számon. Egész hosszas rábeszélés után, amelyet az osztály helyeslő, harsány nevetése tarkí­tott, a fiatal tanár végre dühbe gurult, s kiutasított az osztályból." 10 A fiatal tanár tájnyelv iránti türelmetlenségét súlyosbítja, hogy maga is, iskolába kerüléséig, anyanyelvként nyelvjárást tanult; né­met származású lévén - a gimnázium egy későbbi tanára, Gömöry József járt utána - olyan ritka Mundart-bm beszélt, ami a német nyelvnek sehol másutt nem használt és mások által sem nagyon ér­tett dialektusa. 11 Annyi haszna azért mégiscsak volt a kellemetlen incidensnek, hogy a megszégyenítettet később a francia nyelv irodalmi nyelvi szintű elsajátítására ösztönözte, azért is, mert azon nem érződhetett, hogy használója pusztai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom