Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)
SIMONTORNYA - Egyházak és iskolák
Meghűlt szívemben a vér, amikor az én holmim átadására került a sor. A négyes csengő egyik csengettyűje hiányzott. Nem volt nehéz megállapítani, mi történt. A csengők apró csavarokkal voltak a kerethez erősítve. A csuklóból való állandó fordítgatástól a sróf gépiesen kicsavarodott. Hogy történt, hogy nem vettem észre a csengő leesését? Mert a többi három hibátlanul szólt. Lelkemben a halállal vittem a fráter elé, aki már várt, hogy a sekrestye nagy tabernákulumába zárja. Ha valaki azt ajánlja akkor, vágassam le tőből a jobb karom, s az elveszett csengő odavarázsolódik társai mellé, egy pillanatig nem tétovázom. De egyetlen tündér vagy angyal nem állt ilyen üzlettel elém. Sápadtan vártam a csoda nélküli valóságot, a leszidást, a testi fenyítéket, aztán az otthoni következményt: a kár megtérítését. Nem ez történt. Magam siettettem sorsom beteljesedését. - Ez itt elveszett - mondtam a fiatal, magas, barna kámzsás fráternek. Kezébe vette a csengőt, megvizsgálta. Azt állapította meg, amit én. - Kicsavarodott. S mivel még mindig álltam és vártam, hozzátette: - Mit tehetünk? Elveszett! Most már sötét volna keresni. S mivel még mindig vártam: - No, eredj haza. S a csengőt azon csonkán a szekrénybe tette. S megsimogatta a fejem." 11 A szorongásnak ez a váratlan, lélekemelő és -nemesítő feloldása azért is maradandó élmény, mert a körmenet előtt ugyanez a jóságos barna kámzsás fráter megkérdezte tőle, hogy édesanyja miért nem jár templomba. - Református - hangzott a lakonikus válasz, nem fíillentésnek szánva, mert mi tagadás lenne, amikor férjhez ment, áttért, de mire a gyerekek iskolába kerültek, egyre inkább ősei vallását kezdte tartani. Aztán később, ismét csak megszólította a fráter: - „Küldd el hozzám anyádat. Elkárhozik, ha nem a mi hitünket követi". Bármennyire is a szívébe lopta magát a jóságos atya, üzenetét, fiatal, szép anyjának mégsem továbbította, talán azért, mert rácegresi házukban a pálfai plébános is a pokolra jutással példálózott, igaz, csak tréfásan, amikor a borospoharat a világosság felé tartotta.
