Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)
SIMONTORNYA - Egyházak és iskolák
A református vallás nemcsak az Illés család szemében szálka, mellőzöttnek számít II. József türelmi rendeletének meghozásáig Simontornyán is. De a mostoha körülmények sem törik meg a vastag nyakú kálvinisták akaratát, 1768-ban felépül templomuk, melynek tornyán - említettük már - Rácegresről jövet a költő családjának jövője ködlött. Hogy milyen áron? - Azt a különös császári kegyességgel 1767-ben hozott királyi helytartótanácsi határozat mutatja a legpregnánsabban: „Nevezett kérvényezők az ő vallásuk gyakorlatában megtűretnek azon kikötéssel, hogy régi imaházuk a nyílt piac tágasságának, valamint a katolikusok áhítatosságának akadályul szolgálván, az új imaházat és tornyot ugyanazon fából és ugyanazon alakra és terjedelemben felépíthetik, de a városon kívül, az uraság akarata szerint, az ő szerény igényükhöz mérten." 12 A zsidók letelepedését kezdetben Styrum Károly gróf vallási türelmetlensége nehezítette. Az ő idejében ugyanis, amint ez az egykori katolikus anyakönyvekből is kitűnik, aki ide akart jönni, annak meg kellett keresztelkednie. A vallásában meghagyott legrégibb lakos egy bérlő, a másik a gyárat alapozó Fried Salamon, őt maga a gróf telepítette ide 1780-ban Morvaországból. A többiek, kereskedők, iparosok, bérlők, a reformkor éveiben érkeztek az északi megyékből, imaházat, iskolát rendeztek be maguknak (a kiegyezés táján 40 iskolaköteles tanuló volt), de a kiöregedés és a fiatalok elvándorlása annyira leapasztotta a létszámot, hogy az iskolát 1912-ben be kellett zárni. A reformátusok tanítója az utolsó békeévben 70-80 gyereket nevelt, a katolikus tankötelesek száma a reformátusokénak ötszörösére rúgott. Iskolájuk, melynek kapuját a pusztáról kikerült kisdiák először 1912-ben a karácsonyi szünet utáni napon nyitotta ki, 1845-ben épült. Két szép tanterme akkor még elegendőnek bizonyult, de a szaporodó gyermeksereg később kinőtte falait. A harmadik tantermet 1882-ben ragasztották hozzá, tíz évre rá a negyediket, 1905-ben az ötödiket is fel kellett építeni. A térben és tekintélyben egyaránt gyarapodó intézményt, népszerű ember, Takács Ferenc igazgatta Illyés diákkorában. Rangban őt, a testületen belül, a templomban orgonáló, istentiszteleteken, esküvőkön és temetéseken éneklő kántor követte; az ő jövödelme, a templomi szolgálat miatt az osztálytanítókét jóval meghaladta. Egyébként az itteni éppúgy katolikus iskola, mint a rácegresi, a legszembeötlőbb különbség, hogy a diákok itt nem egy, hanem öt tanulócsoportban tanultak, s hogy a hitoktatást és lelki gondozást nem a pálfai plébános, hanem a ferences barátok végezték.
