Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)
RÁCEGRES - Tanítók és tanulók
aztán szó lehet a sztrájkról, szó lehet arról, hogy a törvényes út megkerülésével a vállalt munka megtagadása által kényszeríttessék a munkaadó a szerződés pontos megtartására. Tehát ilyen esetekben a sztrájk nem ítélhető erkölcsi szempontból tiltott dolognak. Mert arra csak nem kötelezhető a szegény munkásember, kinek nincs egyebe, mint a két egészséges karja, meg 24 órából álló Istenadta napja, hogy erejét és idejét a munkaadó lelketlenül kihasználva, mások megkárosításával és megnyomorításával hizlalja corpulenciáját és tömje Wertheim-szekrényét... Ily esetben aztán nemcsak megengedettnek, de jogosnak is tartom a sztrájkot. De mit szóljunk ahhoz, az egyébként jogos sztrájkhoz, melyből nemcsak a sérelmet okozó munkaadónak, hanem a nagyközönségnek, sőt az egész országnak kára támad? Pl. ha téli időben a szénbányászat, vagy háború esetén a tölténygyár munkásai lépnek sztrájkba. Az a kérdés, köteles-e az ember áldozatot hozni a közjavára, mikor ez az áldozat az egyed jogtalan megkárosításával jár? ... ... Mit használ annak a szénbányásznak, ha másokat megment a téli hidegtől, a megfagyástól, maga pedig a túlfeszített munka következtében megnyomorodik, koldusbotra jut, és özvegye, árvái a szegénység miatt elzüllenek, elkallódnak? Mit használ annak a tölténygyári munkásnak, ha az osztrákmagyar hadsereg (amely osztrák) győz, őt pedig az élet nyomorúságának serege legyőzi, existenciájában megsemmisíti. Tehát a jogos sztrájkot erkölcsileg minden körülmények között megengedettnek tartom." 44 Illyés Gyula juhász számadó nagyapja és a sztrájkolok közül is sokan a bajok gyökerét a gépek megjelenésében látják. Hasonló érzés támadhat a költő-unoka 1935-ben írott egyik versét, A gépekre címűt olvasván az emberben: Bármerre nézel: gép és újra gép, csordaként az egész határt belepték. Meghódították... Otthonát, fejét vesztve menekül róla régi népe. Dohogva tűnik vélük a vonat az éjszakába, az idegenségbe. A gépek, gépek ottmaradnak és foganva-nemzve úgy megsokasodnak,
