Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

RÁCEGRES - Tanítók és tanulók

Meglesz, holott nincsen meg rég; reges régen betemették. Jelöl most egy határ-helyet; csak nem megy el, nem az öreg. (Gyimóti) Az iskolában fegyelem volt, nagy fegyelem. „A király személye szent és sérthetetlen, cselekedeteiért őt nem lehet felelősségre von­ni" - vési a nebulók emlékezetébe alkotmánykönyvük 10. §-a. - „Az atya feje a családnak (1. §)... ő szabja meg a ház rendjét, és az ő rende­letét minden családtagnak tisztelni kell." Az már magától értetődik, hogy az iskola „feje" a tanító, neki engedelmeskedni illik, sőt, a vigyá­zónak is, aki távollétében a rendre ügyel, már csak azért is, mert a ka­tedrán állandóan ott van a mogyorófa pálca, melynek rendeltetése ­többek között - az is, hogy a renitenseket, kiknek neveit a „vigyázó" krétája a falitáblára vési, megbüntesse. Más feladata is van a pálcá­nak. A hivatásának élő tanító gyakrabban a szorgalom lanyhulása el­len használja, mert ugyan mi más ösztönözne ennél jobban a cseléd­ivadékok között, akik fele a puszta távoli részéből jár be, „oly mesz­szeségből, hogy a délelőtti és délutáni tanítás közt haza sem mehet­tek. Mit ettek ezek? Ezek semmit sem ettek. Aki egy karéj kenyeret hozott, vagy egy zsebkendőnyi főtt kukoricát, az már gazdag volt, s egy-egy gondosan kimért morzsa ellenében uralkodott a többin, azt tehette társaival, amit akart". 33 Ezek a századforduló körüli tanyasi tanodák munkaiskolák voltak a szónak abban az értelmében is, hogy a fizikai munkának, ha nem is a szeretetére, de szükségességére neveltek. Ekkortájt még nem vol­tak megfelelő gyakorlóterületek az oktatási intézmények birtokában, de nem is nagyon volt szükség ilyenekre, mert pótolta a hiányt a taní­tókert. Itt mindenféle munkát lehetett ősszel és tavasszal, esetenként még nyáron is végezni, s a tanulók a ház körül is tudtak segédkezni: „Mi fiúk párosával közrefogtunk egy-egy kannát; s vidáman eszmé­ket cserélve elcsúszkáltunk a puszta-kútig. Négy-öt fordulóval meg­töltöttük a konyhában álló nagy szapulókádat s a kertben három hor­dót, amelyből aztán a vizet a lányok a méhek vékony vályucskáiba és a paradicsomágyak ötletes csatornácskáiba továbbították. Hanák bá­csi ugyanis kitűnő minta-kertész volt s megyeszerte híres méhész. A gyermekek másik csoportja eközben megetette a sertéseket és ba­romfiakat. A következő kis különítmény kukoricát morzsolt. A favá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom