Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

RÁCEGRES - Tanítók és tanulók

gittó körül is foglalatoskodtak néhányan, kellemetlenül, mert ezt senki sem szerette. De az egyik csoportból a másikba csak engedélylyel lehetett átlépni; rend volt. A közmondásba került állapot, hogy az iskola egyik fele büntetésből, a másik fele meg kitüntetésként kapál a tanító kertjében, csak ritkán, a kellemes májusi esők után valósult meg. Reggeli tevékenységünk befejezése után Hanák bácsi csaknem mindennap megjelent a teremben, ahol addigra, 9-10 órára mind a hat osztály egybegyűlt."

34 A rendszeres kerti és ház körüli tevékenység mellett a rácegresi gyerekek (mai szóhasználattal) üzemi gyakorlatokat is végeztek. Bizonyos munkákra, bab- és lencseszemzésre, répabogárszedésre az ő fürge ujjaik és hajlékony derekuk bizonyult a legalkalmasabbnak. Munka volt ez a javából, ismerkedés a jövővel, az élettel! Itt nem illett iskolás módra viselkedni, felhorkanni egy goromba szóra jajgatni egy-egy pálcasuhintásra, mert a földeken a tanító helyett az uradalom parancsolói vezényeltek, s nekik - csakúgy, mint édesszülőiknek - „kifogás nélkül" engedelmeskedni kellett akkor is, ha egész napi munkájukért semmit, vagy csak néhány fillért kaptak. A katolikus iskolák közigazgatásának alapsejtjei, önkormányzati szervei az iskolaszékek, melyek tagjait, a korra jellemző demokratizmussal, választják. Rácegres jogállása különös: „sem saját iskolaszéke nincs, sem az anyaegyház iskolaszéke alá nem tartozik, ügyeit az illetékes pálfai plébános az iskolafenntartó tulajdonos helyettesével együtt vezeti".

35 Hasztalan az egyházmegyei tanfelügyelőség kérése, a pusztának nincs szüksége a nagytiszteletű testületre, sem működésére; sehogy sem illene a megszokott képbe. Még elgondolni is képtelenség, hogy egy semmijesincs cseléd beleszóljon az urak dolgába, hogy egy ökröket hajtó béres intézőjével egy tálból cseresznyézzék. Logikus a következmény: választott testület híján megnő azok szerepe, akik az önkormányzatot pótolják, a plébánosé is, aki a tanügyi hierarchiában egyébként is magas poszton áll, az egyházmegyei főtanfelügyelő, a kerületi tanfelügyelő után rangsorban a harmadik helyen. Feladatainak sokrétűségét és hatalmának nagyságát az alantiak sejtetni engedik: A plébános „a tanítók fölött közvetlen felügyeleti jogot gyakorol, azoknak tanítási-nevelési módszerét, vallási és nemzeti szellemét, erkölcsét, társadalmi életét és működését figyelemmel kíséri. Gondoskodik arról, hogy a tanító óráit el ne hanyagolja, vagy el ne mulassza. A tanítónak egyszerre 3 napi, egy évben 8 napi, tanulók-