Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)
RÁCEGRES - Tanítók és tanulók
s attól fogva nyolc éven át telelopták padlását, csürjét, míg meg nem embereié magát és maga is a hegyre járt. 28 Greksa Antal díjlevelében arra vállalkozik, hogy néptanítói állásával járó kötelezettségeit lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint látja el. Utódától, Illyés Gyula második tanítójától a buzgalommal végzett szakmai munkánál többet is várnak: segédgazdatiszti teendőket! - amennyiben ez a tanítói állásával összefér. 29 Hogy mi fér ezzel össze? Azt természetesen nem a nemzet napszámosa szabja meg, hanem a rendelkezési joggal felruházott elöljáró, akinek viszont a gazdaság és nem az iskola a szívügye. - Ha másként lenne, kevesebbet keseregnének a tanfelügyelők, hogy némely tanyai iskolában hónapokig szünetel a tanítás, mert az uradalom a tanító idejét más célra veszi igénybe. Különben is, az iskolát mindenki rossz szemmel nézi: a gyerekek nem rajongnak érte, a szülőknek gondot okoz a ruházkodás, a szorgalmi időben - ősszel és tavasszal - kieső munkaerő; a költségek az uraságot terhelik, anélkül, hogy közvetlen haszon származna belőle. De siessünk hozzátenni, hogy Győrffy János Aladár díjlevelét nem a nagy műveltségű főúr, hanem rokona, Apponyi Géza írta alá, aki több éven át viselte Tolna vármegye főispáni tisztét; ő gyakorolta a kegyúri jogokat, mert 1911-1912-ben megvásárolta unokatestvérétől Alsó- és Felsőrácegres pusztákat. A tudós gróf jellemére, kultúra iránti érzékenységére vall, hogy nemzeti ügynek tartotta a műveltséggyarapodást, becsülte, megbecsülte a tudás plántálóit. Hogy mennyire így van ez, mutatja az is, hogy az ő kegyurasága idején készült okiratból hiányzik valami, valami fontos, ami a cselédek házitörvényének alfája, Győrfry János Aladár díjlevelének ómegája, a feltétlen engedelmesség: a néptanító „köteles tisztelettel", a cseléd „kifogás nélkül" engedelmeskedik elöljáróinak, a tiszteknek és helyetteseinek. - A felhozott példák beszédesen bizonyítják, hogy gróf Apponyi Sándor kegyurasága harmincöt évére esik a négyezer forintot meghaladó költséggel létesült iskola fénykora, melynek utolsó éveit Illyés Gyula valóságanyagból teremtett költészete ragyogja be. Elemistaként Illyés Gyula a legtöbb időt a rácegresi padokban tölti. Simontornyán fejezi be a népiskola negyedik osztályát, s végzi az ötödiket, de látogatta a varsádi iskolát is, mikor e faluba „német szóra" küldték, és félig-meddig illegálisan - beíratás nélkül - idősebb testvéreivel a nevezetes ozorai tanodába is járt.
