Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)
RÁCEGRES - Tanítók és tanulók
Rácegresen abból, hogy ő már tanköteles kor előtt Greksa Antal tanító úr „keze alá" került, számtalan előny származott. Többek között az is, hogy míg a többiek - különösen a kilométerekre fekvő majorokból naponta bejárók - félszegen és gyámoltalanul álltak a nagy fekete tábla előtt, s a tanterv szerint októberben is csak a bútorokkal és azok összefoglalásával ismerkedtek, ő ezalatt már a másodikosokkal is versenyre kelhetett, annál inkább is, mert nemcsak a tárgyakat ismerte, hanem azok valamennyi fő- és mellékes részeit is megnevezni tudta. A versenyszellemet csak fokozta, hogy az osztatlan iskolában bizonyos tantárgyakat két-két osztálynak összevontan oktattak. Ezek közé tartozott a beszéd- és értelemgyakorlat is. Az iskola egyetlen tantermében hat osztály tanult. Greksa Antal (a Puszták népe Hanák bácsija) „először az első osztályosoknak magyarázott, azután a másodikosoknak, majd a harmadikosoknak és így tovább. Míg egyik osztállyal foglalkozott, a többi leckéjét készítette, esetleg azalatt vizet hordott, ha például épp nagymosás volt a háznál". 30 A tanyai iskolák sajátosságából, a hat-tizenkét éves gyerekek összezártságából következett, hogy az ismeretszerzés nem kötődött életkorhoz, hiszen aki a csendes foglalkozásokon (írás, rajzolás, számolás) feladataival elkészült, a felsőbb osztályosoknak adott magyarázatokra is figyelhetett, sőt, a nekik szánt kérdésekre is válaszolhatott, így történhetett, hogy Illyés Gyulának is viszonylag korán kiterjedt ismeretei voltak alkotmánytanból, melyet az ötödik vagy a hatodikosok tanultak. Miről hallhattak ezek a nemzet egy mélyebb televényében élő gyerkőcök az alkotmányjog óráin? Mindenekelőtt a társadalom legkisebb sejtjéről, a családról. Tankönyvük 31 1. §-a szerint „a család atya- és anyából meg a gyerekekből áll". S ha még nem tudták, könyvükből megtanulhatták, hogy a háznál foglalatoskodó cselédeket is a családhoz szokták számítani. Ezt a cseléd-család-háznép kapcsolatot igyekszik erősíteni a 8. § {Cselédtörvény; a munkásokról és munkaadókról szóló törvény) is, amikor a cselédet a családhoz tartozónak tudja, ellentétben az alkalmi munkásokkal, akik nem tartoznak a munkaadó háznépéhez. Hogy az évi szolgálatra szegődött cselédek miképpen tartoznak a ház népéhez, arról nemcsak a kastélyok kerítései mögött vidáman labdázgató grófkisasszonyoknak, hanem az ökörhajtó béreseknek is bőven voltak tapasztalatai, s ha netán a történetek feledésbe merültek volna, eszükbejuttatja őket mindenszentek közelgő előestéje, a
