Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

RÁCEGRES - Tanítók és tanulók

tartást, nem rosszallotta, ha az ólból nem nyolc, hanem tíz malac visítását hallotta a kasznár. Bort csak akkor kapott, ha a gazdaságban különféle szolgálatot teljesített. Egy alkalommal spárgát (Asparagus officialis) szállított, ennek fejében a puszta bérlőjétől egy hektó bort kapott. Nem tudni, hogy a liliommal egy családba tartozó évelő növényt ő maga termesztette-e kertjében, vagy ami valószínűbb, hogy emberi táplálkozásra alkalmas húsos hajtásokat tanítványaival az uradalom földjén szedette, s a bort ajándékul ezért kapta.

27 A határ körben urasági meddig nappal ellát a szem, sőt azon túl is... urasági a láthatár, a nap, a menny. Minden az övé, ki láthatatlan akár a mennybéli maga, törvénye van, mint annak, ámde a szegény mire jutna, ha minden igét betartana? Nem tart be minden igét! A szegődmény- és díjlevelek legális tételei illegális szerzésekkel gyarapszanak, mert a pusztaiak ősi jogrendje szerint az urasági pincéből, szérűből, dohánypajtából szerezni nem bűn, márcsak azért sem, mert a porciót gyakorta ezek őre osztogatja. „Egyetlen tolvaj társaság" a puszta: Naponta lop a kicsi béres, hetente csen a számadó, a gazdatisztek negyedéves részben húzzák a gróf alól a gyékényt,... Híre kelt hajdan, hogy az ifjú tanítónál, aki szerény ifjú férj volt akkor, szemérmes, hétszámra koplal a tehén. Aznaptól fogva minden este