Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

PÁRIZS ELŐTT ÉS UTÁN - A Cecei füzet

lenül és zsúfoltan közlekedő vonatok miatt. Szerencsére, a vagonok teteje nem annyira domború, mint lentről látszik, széles „kőművespallószerű deszkalap" húzódik rajta végig, a tetőre szorulók üdvösségére. Meg-megesett, hogy hősünk is csak itt talált magának helyet, előfordult, hogy a csatlakozást is lekéste. - Sebaj ! - „Sárbogárdtól balra, le a Dunáig (Sárpilisig), ahány falu, megannyi a szigetvár az első őszi esőtől az első tavaszi gólyahírig. De Rétszilastól Cecéig, akár a pesti járdán, olyan sármentesen lépdelhet az ember a vicinális talpfáin."

10 A pesti aszfalttal való összevetés, nem a simaságot, hanem a sármentességet illetően, hiteles, mert a szerző is kipróbálta a talpfasorok közti gyaloglást; az apostolok lován társaival többször is megjárta a RétszilasCece közti utat a sínek között libasorban haladva, miközben a hazai szelek „ígéretesen rángatták, rongyosították" fölöttük a felhőket. Az egyik ilyen húsvét táji menetelés hangulatát vers is őrzi: A töltésen mentünk, a talpfák beláthatatlan fokain és néha egyikünk a sínélre lépett lenyújtva karját. Nyúlt hosszan a síkon a sínpár, orjás lajtorja, mennybeli, nem látszott a vége neki, csak elhajolt egy messzi hídnál. Mentünk az üdvösség felé s én szóltam: lépjen csak föl, Piri, s szólt ő: de maga is, Öcsi, s billegtünk, folyton összenézvén. Cecei Béri-Balogh Piroskai Háború, tábori lapok, húsvéti rét, talpfa-sorok: lánglépcsők édeni tilosba! (Diákkor) Cece, a nagyszülői házzal és a rokonsággal, a kamaszodó diák második otthona. Rácegresen a nagyapát tekinti példaképének: „Aki engem ismer, ismeri anyai nagyapám természetét" - írja a Beatrice ap-