Szentes András: A Csapó –kúria és a szekszárdi képtár (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1991)

A szekszárdi Béri Balogh Ádám Megyei Múzeum képzőművészeti gyűjteményének rövid története

művészeti anyag egyéni ajándékozások révén gazdagodott. így került a gyűjteménybe Kammerer Ernő ajándékaként Kiss György: Furcsa dajkaság című szobra, majd gróf Apponyi Sándortól Munkácsy egy fiatalkori rajza, valamint Ozorai Pipo olajképe. A múzeumalapítást követő első két évtized képzőművészeti gyűjtőmunkájáról elsősorban a festmények és szobrok kapcsán - a fent említetteken kívül nincsenek alaposabb ismereteink. Annál pontosabb képet alkothatunk a grafikai anyagról, egy, a tízes évek derekán felvett grafikai leltárkönyv alapján. A gyűjtemény rész ekkor százhetven darab lappal rendelkezett, ezek nagyrésze múlt századbeli festők alkotásairól készült litográfia volt. A művek között szerepeltek Barabás Miklós, Marastoni Antal, Szemlér Miklós, Weber Henrik, Vinzenz Katzler, Charpentier munkái vagy műveikről készült nyomatok. A rézkarcok és metszetek jobbára XIX. század eleji portréábrázolások voltak. Az 1920-tól 1949-ig terjedő időszakról a gyűjteménnyel kapcsolatban az eddigieknél is kevesebbet tudunk. A háborús pusztítások a képzőművészeti gyűjteményt sem kímélték, a nyilvántartás is nagyrészt megsemmisült. A jelentésekből megismert olajfestésű képek többsége elveszett. Annál szerencsésebben vészelték át a kritikus időszakot a terrakotta másolatok és a grafikai lapok. Közülük szinte valamennyi ismert darab megmaradt. Új fejezet kezdődött a gyűjtemény történetében 1949-ben a kastélyok és kúriák államosításával; ezekből valamint a közhivatalokból bekerült XVIII-XIX. századi festmények vetették meg a jelenlegi gyűjtemény alapját. Kvalitásban és darabszámban is legjelentősebb képző- és iparművészeti gyűjtemények a bonyhádi Perczel és a tengelici Csapó családtól kerültek be a múzeumba. Ugyancsak az ötvenes évek elején jutott az intézmény tulajdonába néhány szekszárdi születésű festő, így a múlt század első felében alkotó Boros Nepomuk János, valamint Miklósi M. Ödön és Garay Ákos néhány képe. A hatvanas és hetvenes években a gyűjtemény szinte kizárólag kortárs képzőművészeti alkotásokkal gyarapodott. A gyűjtés megkezdésekor a megye képzőművészetének, az innen elszármazott alkotók munkásságának dokumentálását tűzték ki célul. Erre azonban a meglévő anyag a vásárlások rendszertelensége, az ajándékozások esetlegessége miatt alig alkalmas. A meglévő gyűjtemény ismeretének alapján egy képtár létesítésének gondolata 1984-ben erősödött meg. Még ebben az évben a Magyar Nemzeti Galéria közel ötven képet restaurált, melyeket időszakos kiállítás keretében a szekszárdi Művészetek Házában mutattak be először. Végleges helyükre - a múzeum kiállító termébe - 1985 áprilisában kerültek a képek. Megjelent: „40 év a művészet szolgálatában" című katalógusban Magyar Nemzeti Galéria, Bp. 1985.