Szentes András: A Csapó –kúria és a szekszárdi képtár (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1991)

A szekszárdi Béri Balogh Ádám Megyei Múzeum képzőművészeti gyűjteménye

A szekszárdi Béri Balogh Ádám Megyei Múzeum képzőművészeti gyűjteménye Gazdag és változatos gyűjteményt őriz a Béri Balogh Ádám Múzeum, amely egy régóta várt állandó kiállításon remélhetőleg rövidesen a közönség előtt is bemutatásra kerül. A közel 500 festmény többsége részben közintézményekből, részben a megyében levő főúri kastélyokból és nemesi kúriákból - így többek között a Perczel, a Jeszenszky, a Csapó családok tulajdonából - került be a múzeumba. Az 1000 lapot számláló grafikai anyag 19. századi magyar részét az 1902-ben alapított múzeum működésének első két évtizedében vásárolta, de a törzsanyag többségét a Csapó család által 1949-ben ajándékozott művek képezik. A gyűjtemény a művek keletkezési idejét és műfaji összetételét tekintve is igen változatos képet mutat. A túlnyomórészt 18-19. századi festmények és grafikák közül jó néhány ismert külföldi mester kezétől származik, akik csak egy-egy munkát készítettek a magyar megrendelő számára, de hazánkban talán sohasem jártak. Mellettük találkozunk jelentős 19. századi magyar művészek neveivel is, és közöttük akad néhány idegen származású, akik hosszabb külföldi működés után telepedtek le végleg Magyarországon, így tevékenységük alapján részben magyarnak számítanak. Található azonban mind a festmények, mind a grafikák között több olyan mű is, amelynek vagy szerzője vagy - portré esetében - ábrázoltja ismeretlen. Mivel a gyűjtemény teljes feldolgozása egy hosszabb tudományos program része, a jelen tanulmány szerzői elsősorban ismertetésre vállalkoznak, esetenként megelégedve az eddigi vizsgálódás részeredményeivel.

1 A gyűjtemény műfaji megoszlása megfelel a nagy stíluskorszakok által megszabott követelményeknek, így a 18. századi anyagban kedvelt a bibliai és mitológiai ábrázolás, valamint a tájkép, míg a 19. századi részben a meglevők mellé az életkép és a történelmi téma csatlakozik. A vezető műfaj azonban mindkét évszázadban a portré marad, és ezt szemléletesen igazolja a festmények között kimutatható számbeli fölénye, amely ugyanakkor azzal is magyarázható, hogy a gyűjtemény magvát a kastélyokból származó családi galériák képezik. A képek főúri és nemesi családok tagjait, egyházi és világi közéleti személyiségeket, előkelő dámákat, nemes aszszonyokat, kisasszonyokat és gyerekeket örökítenek meg a különböző stíluskorszakok szabályaihoz igazodva. A grafikák műfaji megoszlásában a tájkép és a történelmi téma dominál, de találkozunk bibliai, mitológiai ábrázolásokkal és portrékkal is. Az ismertetésben kiemelkedő helyet érdemel Mertz János hat darab, nagyméretű, 1780-ban készült arcképe. A művészről igen kevés adat áll rendelkezésünkre, így nem tudjuk születési és halálozási évszámát sem, mindenesetre annyi bizonyos, hogy 1782-85 között a bécsi képzőművészeti akadémia növendéke volt, majd 1788-ban feleségül vette Falkoner Ferenc festő leányát, Borbálát, és 1790-ben budai polgárjogot kapott.

2 Elsősorban arckép- és oltárképfestő volt, megfestette Dugonics Ádám szegedi polgármester portréját, és dolgozott a váli, illetve a vajtai templomokban. A képek hátlapján levő szignatúra és dátum szerint: „Johannes Mertz pinxit 1780", tehát a képek a festő akadémiai tanulmányai előtt készültek. Bár ritkán, de más művész esetében is találkozunk ilyen esettel.