Szentes András: A Csapó –kúria és a szekszárdi képtár (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1991)

A kúria átépítése a XIX. század végén

tozatok mellett többszintes, a központi részt emeletráépítéssel, erkélyekkel hang­súlyozó tervrajzok is készültek. Ezáltal teljesen megváltoztatták volna a kúria belső térszerkezetét és külső megjelenését - a kor eklektikus építészeti stílusának megfe­lelően. Végül is ezen tervek közül, minden bizonnyal anyagi okok miatt (az egyik változat költségvetése 43 836 ft-ra rúgott), egyik sem került kivitelre, helyettük egy szerényebb, kevésbé nagyratörő és nyilván jóval olcsóbb változat valósult meg. A régi épületet térszerkezetének jelentősebb változtatása nélkül, a kúria hosszten­gelyére merőlegesen, az északi oldalon toldalékrésszel bővítették. A sarkokon lekerekített, téglány alakú toldalékszárny középső részén az előszo­ba, a bejárattól balra a tálaló és a pincébe vezető lépcső jobbra a mosdó és az ár­nyékszékek kerültek kialakításra. A belső tér átalakítására egy másik tervváltozat is készült, mely az előbbinek megfelelően a főbb szerkezeti elemeket megőrizte, csu­pán a mosdó és a WC elrendezése változott. Kivitelezéskor az előbbit vették figye­lembe. Az épületen kívül az északi bejárat tengelye mentén kettős oszlopsor húzódott északi irányba a kis házig, melyben vendégszoba volt. A toldalékszárny északi homlokzatát középen hangsúlyos, felül félkörívben záródó kétszárnyú ajtó, ettől jobbra és balra két-két hármas osztású(?) ablak tagolta. A keleti és nyugati rövi­debb falon egyaránt egy-egy alul-felül félköríves ablak, míg a lekerekített sarkokon ovális ablakok ill. ablak-(fal-) tükrök voltak. Ezek felső karéját virágfuzér és állatfe­jes gipszstukkók díszítették. A régi épületben az északkeleti sarokszobából ebédlőt alakítottak ki, a vele szemközti szobából pedig vendégszoba lett (nem tudjuk, hogy megőrizte-e eredeti rendeltetését). 14 A délnyugati oldalon a gardrób helyén fürdő­szobát építettek. A tervrajz alapján készült leírásunk, egy-két jelentéktelen módo­sítás kivételével (a toldalék keleti és nyugati homlokzatára a többiekkel megegyező hármas osztású ablak került, az állatfejes gipszstukkók helyére pedig ember­maszk), megegyezik a felépített toldalékkal, amely ma is látható. A régi épületben, az északi szárnyon, a toldaléképülethez igazodva hármas osz­tású ablakokra cserélték az eredeti ablakokat, a belső ajtók helyére is kagylódíszes vázával, növényi ornamentikával koronázott neoreneszánsz ajtók kerültek. Kicse­rélték a nyolcszögletű előszoba valamennyi ajtaját a főbejárati ajtóval együtt. Ek­kor szüntették meg a kocsifelhajtót is; a sarokpillérek és az épület fala közé a lába­zat magasságáig parapitot emeltek, föléje vaskeretbe foglalt üvegfalat szereltek. Az épület déli szárnyát nem érintették az átalakítási munkák. Valamennyi külső és belső nyílászáró - a fürdőszoba ajtajának kivételével - eredeti. Ide értendők a kö­zéprizalit keleti oldalának nyílászárói is. Érintetlenül hagyták a padlóburkolatot is. Néhány szobában még ma is látható az eredeti kazettás parketta. Ekkor verték le a régi épületről a külső vakolatot, és az egészet sávos díszítéssel újra vakolták. Az új szárny mandzárd tetőszerkezetéhez igazították a régi tetőt. A fazsindelyt meghagy­ták, az 1920-as években cserélték palára. A toldaléképület teteje csak 1949-ben ka­pott palafedést. 15 A tengelici kúria - külső megjelenése és a tervező személye miatt - valószínűleg hatást gyakorolt a környékbeli építkezésekre. Ennek egyik példája a paksi Korniss­kúria, amelynek főbejárata közel áll a Csapó-kúria portikuszához. 16 Itt is, akár csak Tengelicen, két dór oszlopot határol egy-egy pillér, amiket főpárkány ill. három-

Next

/
Oldalképek
Tartalom