Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Az egyesület 18 alapító és 48 rendes taggal kezdte meg a működését, zászlajára az anyai, hitvesi és honleányi kötelességek hű ápolását és terjesztését írták. Az elnöki tisztet báró Rudnyánszky Ivánné sz. Döry Anna töltötte be. * Bár gazdasági jelszó alatt indult el az egyesület működése, mégis erősen munkálta és támogatta a hazafias mozgalmakat is. A másik egyesület, a „Szekszárdi Dalárda" 1861-ben alakult meg. A dalárda kezdeményezője Halász József, alapitói pedig Kelemen József főszolgabiró, Boda Vilmos szolgabíró, majd törvényszéki biró és később országgyűlési képviselő, Schwarczkopf Alajos, Schöner Imre, Ujfalussy Imre, Elmann Miklós ügyvédek, Dicenty Pál orvos, Bohunitzky Albert plébános, Koszorú István> Kiss Károly, Schéner Ferenc, Polonyi, Újhelyi tanítók, Németh Béla, Melczer tisztviselők, Schéner János takaréktári pénztáros, továbbá Hayt Gábor, Fejős Imre, Kelecsényi Ambró, Háry László, Kommandinger Mór, Untermüller Alajos és Ferger József óvodás voltak. Sajnos, a rendszer észrevette a dalárda hazafias működését és beszüntette azt. A politikai vonatkozású ügyekben mutatkozó kérlelhetetlenség mellett közegészségügyi, valamint gazdasági természetű kérdésekben engedékenyebb volt a rendszer és tűrte az azokkal kapcsolatos intézkedéseket. Báró Augusz Antal cs. és kir. helytartótanácsi alelnök indítványára hozzájárult, hogy kórházi szolgálat céljából a Paulini Szt Vincéről elnevezett Rend 4 irgalmas nővére az 1854-ik évi július hó 25-én a városba letelepedjen. A cs. és kir. belügyminiszter az 1855-ik évben rendezte a betegápolás ügyét. Elrendelte, hogy a vagyontalan betegekért járó ápolási díjat az Országos Alapból kell kiutalni. Ez a rendelkezés a szegényebb néposztály egészségügyét eredményesen szolgálta, az itteni kórház fenntartása szempontjából pedig oly előnyös volt, hogy azt az 1859-ik évben bővíteni kellett. Különösen az 1863-ik évtől kezdve vett hatalmas lendületet