Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

-- szokásához híven — a kabátja belső zsebéből kivette a vele hozott üveg bort, észrevette a kályha melegét. Egyszer csak nagyot fújt és e szavakra fakadt : „Elvtárs ! Ki volt az az őrült, aki nyáron is befűtött?" A tettes — nem tehetett mást — hallgatott. A fehér megmozdulások után a közellátásban még nagyobb fejetlenség uralkodott és csak az egész közelálló elvtársak részesültek figyelemben. Miután élelmiszereket —- különösen húst és zsírt — beszerezni nem lehetett, Aranyos György kormányzótanácsi biztos, Soós Sándor vármegyei direktóriumi elnök és Rákosy Csekme Domokos vármegyei gazdasági h. főmegbizott hirdetmény utján fordultak a földművelő proletár testvérekhez, hogy nyújtsanak segítő kezet és a hús-, valamint a zsírinség leküzdése végett ajánlják fel állataikat. A földműves proletár testvérek azonban már tisztában voltak az elvtársakkal és nem ugrottak be a csalogató szavaknak. Hogy a súlyossá vált helyzeten némileg mégis segítve legyen, Aranyos György kormányzótanácsi biztos rendeletet adott ki a városban lévő élelmiszerek rekvirálására, az állatállomány felülvizsgálására és a kékpénzek újbóli felkutatására. Ez utóbbi is igen fontos volt, mert a szovjetbankó nem kellett senkinek. Az ellenforradalom leverése ellenére is érezhető volt, hogy a diktatúra híveinek a száma folyton apad és hogy a kommunisták uralma a lejtőre csúszott. A szakszervezeti tagok nagy része kiábrándult a tévtanokból, kezdte távoltartani magát a direktóriumoktól, a munkások és a gazdák pedig teljesen egyforma gyűlölettel viseltettek a bűnös rendszer iránt. Ily körülmények mellett a városi intézőbizottság július havában csak kisebb igazgatási ügyekkel foglalkozott. Az 1919-ik évi július hó végefelé már Szekszárdon is beszélték, hogy a vörös hadsereg a románokkal szemben sikertelenül harcolt és hogy előttük lerakta a fegyvert. Lázas hangulat keletkezett a városban, mindenki szomjúhozva leste a következményeket. Egyszerre csak futótűzként terjedt el annak a híre, hogy Kun Béla