Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

és társai gyáván megszöktek és hogy megbukott a kommunizmus. Mindent megerősített az a Budapestről küldött 203 szavas sürgöny, amely augusztus hó 1-én, d. e. 11 óra 20 perckor érkezett Szekszárdra és amely az alábbiakat tartalmazta: „A kormányzótanács az ententel folytatott tanácskozások következtében lemondott. A kormányhatalmat a munkás szakszervezetek régi kipróbált vezetői vették át. Minden munkástanács a helyén marad. Minden öntudatos munkás és polgár őrködjék a közrend és köznyugalom fenntartása felett, az entente utján megtörténtek a lépések a fegyverszünet megkötése érdekében. Minden összeütközés szigorúan kerülendő. Felhívjuk az ország egész lakosságát, hogy nyugalmával és türelmével támogassa a kormányt rendfenntartó munkájában. Az ezer sebből vérző ország rekonstruálása, a béke megteremtése, a lakosság élelmezésének biztosítása oly feladatok, miket a kormány csak a belső rend és nyugalom keretei közt oldhat meg sikerrel. A kormány első és legfontosabb teendői közé sorolja e föladatok megoldását és kérve-kéri az ország egész lakosságát, hogy nyugalmát megőrizve bízzék és várja be a kormány intézkedését. Peidl Gyula miniszterelnök, Peyer Károly belügyminiszter, Ágoston Péter külügyminiszter, Haubrich József hadügyminiszter, Dovcsák Antal ipar- és kereskedelemügyi miniszter, Szabó Imre munkaügyi és népjóléti miniszter, Garbai Sándor közoktatásügyi miniszter, Garami Ernő igazságügyi miniszter, Takáts József földművelésügyi miniszter, Miakics Ferenc pénzügyminiszter, Knittelhoffer Ferenc közélelmezési miniszter, Knabbel Viktor nemzetiségi miniszter." A hazafias lelkekről a kapott távirat ellenére is lepattant a szovjetbilincs és az augusztus hó 3-iki vasárnapra már teljesen megváltozott a város képe. A még helyükön lévő megyei és városi direktóriumi tagoknak tudomásul kellett venni, hogy — tőbbhónapi szenvedés után — a zsúfolásig megtelt belvárosi róm. katolikus templomban a féltizenkettes szentmise végeztével ezrek és ezrek ajkáról újból felhangzott a Himnusz. A felejthetetlen történelmi jelenet alatt egyetlen szem sem maradt szárazon és talán még soha sem énekelték olyan szívhezszólóan a magyar imádságot, mint akkor.