Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

az ígéretről való íráskérés. A monda szerint Szluha apát a király előtt állt és amikor hallotta az ajándékról szóló fejedelmi kijelen­tést, magyaros zamattal a Majestéttől az Ígéretre vonatkozóan „piszi schritt"-et kért. Szluha nagy gondot fordított a Remete kápolnára is. Az új templom elkészültéig használt fatemplom alapjaiból kiásott 6.400 drb. téglát 187 forintért megvette és a kápolnának ajándékozta. Ezidőtájt történt, hogy Jäger János Szekszárd agilis bírája egyik nevezetesebb kegyhelytől templom képet kapott. Jäger a képet Szluha apátnak ajándékozta, aki viszont a kápolnával szemben tanú­sított szeretete jeléül körmenetben a saját vállán .vitte ki azt és helyezte el a Remete kápolna oltárára. Meg kell említeni e helyütt, hogy a kápolnának külön lelkésze volt, aki ott is lakott és javadalmát részben a várostól, részben a kápolna alapjából húzta. A lelkiek mellett a szellemi irányítást is magához ragadta és a népnevelés szolgálatában szintén elévülhetetlen érdemeket szerzett. Elsősorban gimnáziumot akart Szekszárdon létesíteni. A gróf Styrum-Limburg féle hagyatékot kérte erre a célra, amihez azonban a helytartó tanács nem járult hozzá. Az 1810-ik évben a vármegye és a város újból kísérletet tettek a gimnázium felépítésére. Szekszárd mezőváros 5 000 forintot aján­lott fel és gyűjtést is rendeztek, azonban a gimnázium megvalósí­tása még sem sikerült. Szluha a gimnázium létesítésével kapcsolatos eredménytelenség után az elemi oktatás fejlesztése felé irányította minden erejét. Az elemi oktatást abban az időben nemzetinek nevezték, mert a II. Lipót alatt engedélyezett magyar nyelvű tanszéken kivül a gimnáziumban és egyéb főiskolákban az oktatás nyelve még min­dig a latin volt. Szluha alatt indult meg a belvárosi elemi iskola építése is, amely többszöri megszakítással a mostaninak a helyén csak a halála után, az 1821. évi május hó végén vette véglegesen a kezdetét* * Az iskola főbejárata az épület közepén volt és az az országzászló felé nézett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom