Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)
A vármegye akkor és később is több ízben mindent elkövetett, hogy város szépészeti és rendészeti szempontból az iskola máshol építtessék fel. Sajnos, egyrészt az uradalom merevsége, — másrészt a sors intézkedése folytán a vármegye kívánsága nem teljesült. Szluha a tanítók számát négyre emelte, az újvárosban pedig egy tanítói állást szervezett. Az elemi oktatás terén szerzett érdemei elismeréséül a város Szluha 1.150 forintnyi évi fizetését 150 forinttal emelte, később pedig arcképét a közgyűlési terme számára megfestette. A tanügy iránti meleg szeretetét fényesen bizonyította a végrendelete is, amely szerint vagyonának jelentékeny részét — 1.000 forintot — az újvárosi tanító fizetésének a rendezésére hagyta. Szluha apát azok közé tartozott, akiknek a lelkében az alkotás vágya és munkaszeretet egy pillanatra sem tudott megpihenni. Nemcsak az iskolának, hanem az életnek is kiváló mestere volt. Világosan látta, hogy fajának a megmentése csak úgy sikerül, ha elsősorban a köznép érdekeit karolja fel. Ezért az akkori közállapotok mellett Szekszárd történelmének úgyszólván egyedül az ő működése adott tartalmat. Nagy szociális érzéssel telített városfejlesztő munkásságához a lökő erőt az az óriási pusztítást végzett tűzvész adta, amely után számosan hajléktalanokká váltak és a betegeket fedél alá sem lehetett hozni. Dömény Gyula pesti jogtanár — aki éppen Szluhánál tartózkodott — mélyen megilletődve látta a nagy nyomorúságot és azt, hogy a népes Szekszárdnak még kórháza sincs. Ezért— mint végrendeleti végrehajtó — a Trnka Vencel orvosprofesszor hagyatékából a Szekszárdon létesítendő kórházra 1.300 forintot, a szegények közt leendő kiosztás céljából pedig 1.000 forintot Szluha kezeihez kiutalt. Miután Keller megyei főorvos utód nélkül halt meg és 147.000 forintnyi vagyonát a kincstár örökölte, az 1798-ik évben a Karok és Rendek Szluha apát kezdeményezésére felség folyamodvánnyal kérelmezték a kórház felállítására hagyományozott 10.000 forint kiutalását. Sőt az ügy érdekében Szluha gróf Apponyi Antal akkori főispánnal személyesen járultak I. Ferenc király elé, aki a 10.000 forint kiutalását elrendelte, a saját kincstárából pedig még 3.000 forintot adományozott a kórház céljára.
