Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Mihály apát a főispáni önkényeskedés ellen erősen tiltakozott és kérte a határozat megváltoztatását. Radonay Mátyás főispán azonban vasakaratú, éles látású egyén volt és miután ténykedésével a célt, a vármegye igazgatásának az érdekét akarta szolgálni, nem tért el álláspontjától. Erre Mérey az ellenzék vezéreivel értekezletet tartott Ujpalánkon és másik tisztikart választottak. Bár a Nádor és Radonay Mátyás eleinte nem ismerték el érvényesnek az ellenzéki választást, mégis a következő esztendőben a Mérey Mihály apát és társai által megválasztott tisztikar került a vármegye élére. A vármegye is észrevette a város rohamos fejlődését és így lassan, de biztosan érlelődött Szekszárdnak a vármegye székhelyévé való kijelölése. Abban az időben — a maihoz hasonlóan — kétféle megyegyűlést tartottak. Az egyik, a generalis — a nagygyűlés, a másik a particuláris — a kisgyűlés volt. Generalis gyűléseket gyakran tartottak Szekszárdon és az 1723-ik évi október hó 25-iki itteni hasonló gyűlés határozta el, hogy a megye számára Simontornyán székházat építenek. A simontornyai székház építése az 1726—1727. közti időben fejeződött be, amely után Szekszárd és Simontornya között oszlottak meg a generális gyűlések. A simontornyai székház azonban még az akkori állapotok mellett sem felelt meg a céljának. Ezért az 1770-ik, de különösen az 1777-ik esztendőben a vármegye előterjesztést tett a helytartó tanácshoz, hogy eszközölje ki Ö Fölségénél, miszerint más, egészségesebb helyre tehesse át a székhelyét és ott építhesse fel a székházát is. Az 1778. évi október hó 19-én Högyészen tartott közgyűlés alkalmával az alispán ismertette, hogy Ő Fölsége hozzájárult ahhoz, miszerint a székhely és így a székház is Simontornyáról más jobb, a megye központja felé eső helyre helyeztessék át. Mint a megye központjába eső hely, Kölesd állt az előtérben, de mivel lényegében ez sem lett volna külömb megoldás a Simontornyainál, tiszta vízénél, a foglyok tartására és őrzésére egyedül alkalmas voltánál fogva Szekszárd szintén szóba jött.