Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

A török mohó kapzsisága, haszonlesése számára jólétet biztosított, de egyúttal megásta hatalmának a sírját is. A jómód folytán elszokott a munkától, a katonai élet által megkövetelt szigorú, beosztott életmódtól, a küzdéstől és elpuhult. Ereje hanyatlóvá vált

f nem tudta felfogni azokat a csapásokat, vereségeket, amelyek másfél száz év múlva számára szabva voltak. A magyarok istene megelégelte garázdálkodását és nem engedte, hogy továbbra is a félhold diadalmaskodjon a kereszt felett. Miután a török hadak ütközetről-ütközetre csatát vesztettek és mivel Károly herceg 1687-ben már Mohácsnál is fényes győzelmet aratott fölöttük, a legnagyobb valószínűség szerint jól megközelíthető hadiutja miatt Szekszárdról már 1686-ban, Buda visszafoglalása után kitakarodott a török. A török uralom vége szakadtával kell, hogy lelke mélyére szálljon mindenki és tanulságot vonjon le mindabból, ami a rabigát előidézte. Minden városi és falusi polgárt hasson át egyaránt az a tudat, hogy csak itt, a Kelet kapujában van hely a számunkra és hogy ennek a védelme, maradéktalan fenntartása szent kötelesség. Ha a sors azt kívánja, áldozza fel teljes erejét, legjobb tudását a köz érdekében mindenki és kövesse fenntartás, minden hátsó gondolat nélkül a nehéz és felelősségteljes munkát végző vezetőket. Vizsgálja mindenki elsősorban a saját cselekedeteit és ne várja soha azt, hogy a haza védelme céljából elindult-e már a másik! Régi mondás, hogy: „Gyáva népnek nincs hazája!" A küzdő a haza védelmében őrzi hitvesét, gyermekét, unokáit és azt a családi tűzhelyet, amelynek melegénél gyűjti az élet terheinek a tovább viseléséhez szükséges erőt, tehát gyáva az és nincs itt keresnivalója annak, aki élete árán is nem védelmezi a felsoroltak összességét magába foglaló édesanyát, a Hazát. A török veszedelemből kivehető, hogy mily keserű sors vár a legyőzöttekre. A magyar történelem során az is látható, hogy rajtunk a jó Istenen és magunkon kívül soha nem segített senki és hogy mily nehéz küzdelembe került a letepertségből való feltámadás.