Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

bekapcsolódott. Az 1921-ik évben elhatározta a képviselőtestület, hogy kislakás építési célokra, 25 évi 2.5°/o-os annuitással a kormány által felajánlott 5,125.000 korona hitelt elfogadja. Ebből, valamint a kisebb és szétszórtan fekvő rétek eladásából származott 3,000.000 korona bevételből, továbbá a pénzügyi szindikátus által nyújtott 10,000.000 korona, — végül az 1923-ik évben ugyancsak a kincstár által adott 80,000.000 korona és ez utóbbival azonos összegben felvett takarékpénztári kölcsönből a város — a korona romlás idején — rendes kivitelben 4 drb. 3 szobás, 24 drb, 2 szobás és 23 drb. 1 szobás lakást építtetett, azonkívül mindegyikhez külön kis konyhakertet is adott. Az állam által nyújtott kölcsön később 18.000 P értékben valorizáltatott, a város által eladott rétek pedig a mai számítás szerint sem értek többet 30.000 pengőnél, az adómentes kislakások tehát kereken 50.000 pengőbe kerültek. Miután a lakások az építés befejezésétől kezdve állandóan bérbe vannak adva és az 1940-ik évig bezárólag kereken 255.000 P jövedelmet hoztak, a város az építéssel nemcsak a nagymérvű lakásínségen segített, hanem azzal tekintélyes és biztos jövedelmet hajtó vagyont is szerzett. * * A kislakások építése után a jövedelmet hajtó vagyonok és jogok szerzését folytatni kellett. Kitartó munka eredményeként a város az 1925-ik évben megvette a Magyar Katolikus Tanulmányi Alap tulajdonát képező vásárteret, valamint a vásártartási és helypénzszedési jogot. " A~37.204 •-öl terjedelmű ingatlan buza vételárát pénzre átszámítva, a vásártérért 101.440 koronát, mig a vásártartási és helypénzszedési jogért 12.240 koronát fizetett a város. Miután a vásártér — amely egészen a gimnáziumig terjedt — örökös akadálya volt Szekszárd fejlődésének, a vétel városépítési szempontból óriási jelentőségű volt. Ezenkívül — mint igen kedvező ügylet — tekintélyes vagyoni megerősödést eredményezett és kezdettől fogva állandóan számottevő bevételi forrást jelentett. Ugyanis amig a középületek részére átengedett, illetve jó áron eladott területeken felül a még megmaradt vásártér értéke is jóval nagyobb a kifizetett összegnél, addig a vásártartási és helypértz-