Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

szedési jog vételárát a helypénzek címén szedett díjak [egy évi jövedelme is jóval meghaladja. A jog — amelynek a megszerzése 12.240 koronába került — az 1926-ik évtől az 1940-ig bezárólag kereken 251.000 pengőt jövedelmezett a városnak. A gimnázium melletti vásártér, ahol a varos egy része végződött. Ma már a vásártéren hatalmas paloták állnak és uj utcák keletkeztek. A háztartás teherbíró képességének további alátámasztása végett az egyetlen üzemet, a villamosművet gazdaságossá kellett tenni. Mivel a gőzgépes és részben nyersolajmotoros, sajátkezelésü áramfejlesztő telep az idők folyamán elavult és rossz hatásfokkal dolgozott, a képviselőtestület elhatározta, hogy az önálló áramtermelést beszünteti és az áramszükségletét a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nagyteljesítményű, gazdaságos üzemű telepétől szerzi be. Az 1926-ik év óta tehát Szekszárd áramszolgáltatása a ma már csaknem egyedül korszerű módon biztosíttatott és a város a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., illetve a Hungária Villamossági Rt. tulajdonában lévő nagyteljesítményű villamos központtól, nagyfeszültségű távolsági vezetékhálózat utján kapja az áramot. A salgótarjáni mázaszászvári villamos erőmütelepén termelt villamosáram 3 fázisú, 5.500 Volt feszültségű, váltakozó áram. A nagytávolságra való vezetéssel járó veszteség, valamint a vezeték keresztmetszet lehető csökkentése végett a termelt 5.500 Voltos villamosáram az erőmű mellé telepített transformátor állomásban 35.C00 V. feszültségre alakíttatik át. Emellett a feszültség mellett jön az áram a mintegy 30 km. hosszú távolsági vezetéken az 3ia