Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

A törvénynek azt a mondatát, amely a szekszárdi apát és a praediális nemesek közti viszonyt rendezi, a városházán őrzött igen régi kép is feltünteni. A legnagyobb valószinüség szerint az apátságtól maradt hátra ez az alábbi festmény, amely felső részében a lováról a Csele-patakba bukó II. Lajos királyt ábrázolja, azután pedig jól olvashatóan közli latinul és régies magyar fordításban a törvénynek a praediális nemesekre vonatkozó szakaszát. A szekszárdi praediális nemesekre vonatkozóan hozott törvényszakasz. A súrlódások azonban ezután sem szűntek meg és mindkét részről folytak tovább, kisebb-nagyobb eredménnyel. Hogy mennyi lelket számlált Szekszárd a kérdéses időben, arra ma feleletet adni nem lehet. Mindenesetre jelentős számú helysége volt az országnak, hiszen királyok és királyi hercegek gyakran tartózkodtak a falai között. Velük nagyszámú kíséret jött mindig Szekszárdra. A vendégek nagyrésze, a magasabb udvari tisztségeket betöltők és a főpapok az apátság épületében, a másik része és a vidékről idesereglettek