Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Az oszlop éle vörös zászlók alatt, a vásártéren felállított diadalkapuhoz ér. A felvonulás helyén ma már díszes paloták állanak és új utcák keletkeztek. A vásárteret körülvevő pontok nem bokrokat, hanem vörösőröket ábrázolnak, akikkel biztosították a vörös május elseje síkerét. Este a Szekszárd-szállóban nagy bált rendeztek, amelyen — a szigorú szesztilalom nagy dicsőségére — 10 óra felé már mindenki tökrészeg volt. A május elsejei vörös sikeren felbuzdulva, a szakszervezetek újból gyakrabban gyűléseztek. Mindig kitaláltak valamit, hogy öszszejöhessenek. Krammer Sándor — aki a későbbi ellenforradalom leverésére kiküldött teljhatalmú katonai megbízott volt — már május első felében Szekszárdon járt és szintén részt vett ^gy értekezleten. A tisztviselőkkel szemben elégedetlenségét fejezte ki és azt kiabálta róluk, hogy nem jó proletárok, mert fehér gallért hordanak. A szekszárdi forradalmi törvényszék ezalatt teljes gőzzel dolgozott, az 1919-ik évi május hó 6-án pedig halálos ítéletet is hozott. Puskás János vöröskatona az 1919-ik évi április hó 30-án 17' 259