Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Természetesen a kézműveseknek az a része, amely kizárólag az apátságnak dolgozott, úrbéri bánásmód alatt állott. A többi iparosok, akik a nemeseknek és szabad jobbágyoknak szállítottak, társadalmi szempontból önállósággal bírtak. Nem is lehetett ez másként, mert az ipar abban az időben is sok változásnak és szükségszerű fejlődésnek volt kitéve. Ezért — de különösen az utóbbi miatt — a kézművesek társadalmi jogállás szempontjából nem éltek kötöttségben, hanem szabad polgárai voltak Szekszárd városnak. Hogy a különféle ipart űzők a városban egyesületekbe, céhekbe voltak-e tömörülve, biztos adat nincs. Tekintettel azonban arra, hogy céhek másutt már akkor léteztek, a legnagyobb valószínűség szerint a céhrendszer a mohácsi vész előtt Szekszárdon is fennállott. Kereskedők csak igen kis számban laktak állandóan a városban. A drága szöveteket, selymeket és prémeket távoli országokból vándorkereskedők hozták ide. A tulajdonképpeni jobbágyok, a szolgák közül csak a rendi tagok személyes szolgálatait végzők tartózkodtak a városban. A többivel az apátság sajátmaga müveitette a birtokait is és így azok a puszták lakói voltak. Az egyszerű jobbágyokkal nemigen volt bajuk a szekszárdi apátoknak, ellenben a szabad, a nemes jobbágyokkal gyakoriak voltak a súrlódások. Az apátok ugyanis különösen a honvédelem címén támadt kötelezettségeikből mind többet és többet iparkodtak a szabad jobbágyokra áthárítani, viszont ezek meg minden áron igyekeztek az újabb és újabb terhek elől menekülni. A dolgok később odáig fajultak, hogy amikor a szerencsétlenvégű II. Lajos királyunk az 1518-ik évben Bácson országgyűlést tartott, akkor a szekszárdi jobbágyok küldöttségileg jelentek meg az országgyűlésen és a király és a Rendek előtt elpanaszolták, hogy János szekszárdi apát külön adót vetett ki rájuk. Az országgyűlés a panaszra törvényt hozott, amelyben kimondották a Rendek, hogy „A szekszárdi apátság praediális nemesei régi szabadságaik és jogaikban fenntartandók ; az apát által szokatlan szolgálatokra és ekkorig ismeretlen adók fizetésére ne kényszeríttessenek."