Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

ami nemzeti volt és ami az ezeréves alkotmánnyal összefüggött. Látta és tudta, hogy a polgári társadalom elfáradt. Csak az alkalmat várta, hogy a maga jól megszervezett, a háborús szolgálattól felmentett és a jelszavak által elbódított tömegeivel a vezetést magához ragadhassa és azután kiirthasson mindent, ami az uralmon való maradását veszélyezteti. Mindenki érezte a társadalmi légkör telítettségét és — az általánoshoz hasonlóan — Szekszárdon is visszafojtott lélekzettel várták az események alakulását. Bécsben, az 1918-ik évi október hó 30-án kikiáltották a köztársaságot. A következő napon, október hó 31-én Budapesten a Nemzeti Tanács vette át a rendelkezéseket és a nyomott hangulatban egyszerre, mint az orkán száguldott szerte-széjjel a hír, hogy vége a háborúnak, megkötöttük a fegyverszünetet. Mint a gátját szakított szennyes ár, úgy hömpölygött az utcákon az őrület és a végzetes jelszó: „Nem akarok többé katonát látni." A balsors megnyitotta számunkra a pokol összes zárait és a nemzetre zúdította a legnagyobb átkot éppen abban az időben, amikor a legnagyobb rendre, fegyelemre és összetartásra lett volna szükség. Teljes erővel kitört az októberi, az őszirózsás forradalom. A Nemzeti Tanács felhívása Szekszárdra is megérkezett, amelynek következtében a polgármester az 1918-ik évi október hó 31-én, á képviselőtestület nagy részével megbeszélést tartott. Az értekezleten egyhangúlag elhatározták, hogy csatlakoznak a Nemzeti Tanácshoz. Vendl István* — aki négy évig harcolt a világháborúban és a kérdéses alkalommal, mint jogügyi tanácsnok a gyűlésen szintén részt vett — azonnal indítványozta, hogy a harctérről hazatérő, háborús lelkületű katonák fogadtatására polgárőrséget kell szervezni. Bár a jelen volt rendőrkapitány feleslegesnek látta az indítványt, ahhoz mégis hozzájárultak és a nevezett tanácsnok parancsnoksága alatt sikerült a forradalom első napjaiban egy kis csapatot összeállítani. Felejthetetlen marad az a jelenet, amikor a városháza kapujában felállított, a katonaságnál nem, — vagy alig szolgált embereknek magyarázgatni kellett a puskával való bánni tudást. Ez a kis * E könyv írója.