Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Az átalakulás után a vezetőség tökéletesebb igazgatással irányította a város kulturális és gazdasági életét, hogy felvértezze polgárait a történelemben páratlanul álló nagy világégésre, az 1914-ik évben kitört világháborúra és az azzal járt súlyos megpróbáltatásokra. II. FEJEZET. 1. RÉSZ. Különösen az 1910-es évektől kezdve sötét, vésztjósló felhők tornyosultak a béke egére. Puskaporos hordóvá vált Európa teste, csak szikra kellett, hogy felrobbanjon. Ezt a szikrát az 1914-ik évi június hó 28-án Szerbia pattantotta ki azzal, hogy a Boszniában időzött Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét egy felbérelt alattvalójával meggyilkoltatta. Vasárnap volt és körülbelül délután 5 óra lehetett, amikor a belvárosi nagytemplom tornyáról hatalmas gyászlobogó omlott alá. A kérdezősködők azt a megrendítő hírt kapták válaszul, hogy a trónörökös párt Szerajevóban agyonlőtték. A nagy tragédia hire mélyen az emberek lelkébe markolt és mindenkin az az érzés lett úrrá, hogy az alávaló módon kieszelt és végrehajtott gyilkosság megtorlás nélkül nem maradhat. A gyászos eseményt követő napokon nyomasztó csend uralkodott, de csak látszólag, mert a külpolitika kulisszái mögött kemény, vészterhes munka folyt. Akkor pedig, amikor a felelősségre vont Szerbiának Oroszország teljes támogatást igért, mindenki tisztában volt a rendkívüli súlyos helyzettel, amelyben az események villámgyorsan követték egymást. A Monarchia nagykövete 1914. évi július hó 23-án, Belgrádban átadta az ismert jegyzéket. Miután Szerbia — az orosz biztatás folytán — a jogos követelésekre kielégítő választ nem adott, július hó 24-én Magyarország és Ausztria hadat üzent Szerbiának, A király július 25-én elrendelte a hadsereg részleges mozgósítását. A vonatkozó falragaszok Szekszárdon július 26-án, vasárnap, a kora reggeli órákban jelentek meg és a városi hirdető dobpergése 15 225