Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

véve — a Trautsohn apát által emelt régi templom állt. Mögötte vonult kelet felé a Várköz, amelyet forgalmon kívül hagytak. A vármegye Garay-téri mostani bástya falának a halpiacra vezető sarkánál egy forrás csörgedezett, amely a polgári fiuiskoia helyén volt kőhíd alatt vonult el és a Kaszinó épülete felé tartott, majd a Szekszárd-Szálló éttermi főbejárata és a Salamon Testvérek üzlete közötti második hidnál haladt tovább, a vásártérre. Mindkét kőhidat a vízvezetéki munkálatok alkalmával megtalálták. A polgári fiúiskolánál az uradalmi pintérműhely, — a halpiac végén, a vármegye mostani gazdasági épületeinek a helyén pedig az uradalmi hordóraktárak álltak. A Szekszárd-Szálló telkén az uradalmi hajdúk háza és a börtönök voltak. A város látképét feltüntető legrégibb rézmetszet az 1830-as évekből való. S 1 A város 1830-as látképe. A képen szépen láthatók a várost körülvevő halmok. A kálvária tetején már akkor is megvoltak a keresztek. Jól kivehetők a református, — az egész teret domináló nagy templom és a vármegye hatalmas épülete. A fő közlekedési ut még mindig a Bezerédj István-utcán át, a vármegyeháza előtt vezetett és a Kadarka-utca vonalában északnak tartott. A Szent János és Pál kápolna mellett a kórház legrégibb emeletes része, — továbbá a Tor may (Krenmüller) Károly által épített