Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

Kitekintés

használva — élve azzal az előnnyel, amit a szigetvári katonáskodás kínált

7 — szerzett magának itt fekvőségeket.

8 Az 1550/1560-as évekből származó adatok aligha a vármegye folyamatos működésének, inkább újjászületésének bizonyítékai, s mögöttük nem volt rendszeres vármegyei élet. A katonai, magánföldesúri igazgatási, kamarai, állami adószedői funkciókkal amúgy is szépen ellátott szigeti katonák — inkább a saját érdekükben, semmint a közösségében — egyszerűen felvállalták ezt a „tisztet" is.

9 Tény viszont, hogy Tolna vármegye képviseltette magát a Miksát magyar királlyá választó 1563. évi pozsonyi országgyűlésen is.

10 Tolna vármegye egyébként elvileg végig az egész török megszállás alatt fennmaradt. Saját tisztikara ugyan nem volt, azok azonban, akiknek itteni birtokokkal kapcsolatban nézeteltérésük vagy más ügyük akadt, a 17. században bizalommal fordulhattak részben — a Somogyon keresztül itt is illetékes — Zala, részben pedig — az úgyszintén odakapcsolódó Dél-Fejéren keresztül —Veszprém vármegyéhez.

11 Maga a testület csak jóval a török kiűzése után, s akkor is csak bizonytalanul, korlátozott jogkörrel és sokáig emberhiánnyal küszködve szerveződött újjá.

12 Az újjászületett Tolna vármegyei első jegyzőkönyvi bejegyzése 1696. november 12-éről kelt.

13 JEGYZETEK 1 Tolnát is beleszámítva 53 mo.-i vm. előkelői (továbbá Erdély és Szlavónia képviselői) írták alá a Ferdinánd ellenkirálynak 1527. márc. 24-én küldött válaszlevelet: Magyar országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel — Monumenta comitialia regni Hungáriáé. I. 1526-1536. Szerk. FRAKNÓI Vilmos. Bpest, 1874. (MHH III/A.l.) 127-130. 1, valamint 99-103. 1. 2 SZAKÁLY Ferenc: Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után (1526-1566). TTmt 2(1969) 5-85.1. Mint az alábbiakból (ld. 9. jegyz.) kiderül, DEGRÉ Lajos e tanulmányunkról írott recenziójában jogosan vetette szemünkre, hogy a vm. bemutatását elhanyagoltuk: Sz 106(1970) 1442. 1. 3 Dombai Pál, 1527: ld. az 1. jegyz.-ben id. helyen; Szerecsen János, 1532: FRAKNÓI Vilmos: Werbőczi István. Bpest, 1899. (Magyar Történeti Életrajzok XV/1.) 294. 1. 1. jegyz.; Szerecsen János király elkötelezett híve volt. 1529. júl. 25-én Kajdacsnál ő fogta el (és adta át a Bécs felé igyekvő Szulejmán szultánnak) a Szentkoronával baranyai birtokairól észak felé menekülő Perényi Péter erdélyi vajdát és koronaőrt: „Szerechen János megfokta vajda uramat, mind asszonyommal, gyermekével, marhájával Kajdácson, ez elmúlt vasárnapon hajnalban csoda okossággal" — jelentette Batthyány Ferencnek 1529. júl. 30-án Enyingről egyik szervitora. Középkori levelek (1541-ig). Szerk. HEGEDŰS Attila és PAPP Lajos. Bpest, 1991. (Régi magyar levéltár 1.) 171-176.1. N° 79. (facsimilével), Szerecsenre vö. mégNe 50, 64, 65. és 119, a következményekhez: SZTÁRAI Mihály: História Perényi Ferenc kiszabadulásáról — Perényi Péter élete és halála. Bpest, 1985. (Magyar ritkaságok) passim 4 Werbőczy Imre, 1543: FRAKNÓI V. Verbóczi István i. m. 305. 1. (facsimile) 5 TÍMÁR György: Királyi Sziget (Szigetvár várgazdaságának iratai, 1546-1565). Pécs, 1989. (Baranya török kori forrásai) fotókópia a 16-17.1. között; Zrínyi Miklós a szigetvári hős életére vonatkozó levelek és okiratok. II. Bpest, 1899. Közreadja BARABÁS Samu. (MHH 1/29) 415. 1. 6 Már Werbőczynek is elsősorban katonái zsoldjának biztosítása végett kellett az ispánság: SZAKÁLY Ferenc: Az első dunántúli szandzsák és megszervezője, Kászim bég. Keletkutatás 1995 ta-