Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)
Bevezetés - Amit a megyerendszerről tudni kell
A körülményesen megfogalmazott kérdésre — aminek lényege, hogy a vármegye milyen esetben és hogyan veheti át az úriszék funkcióját — adott körmönfont válaszokból nagyjában-egészében az alábbi kép bontható ki: Az ítélkezést halogató földesúr túlontúl sokféle formai kifogással hozakodhatott elő, semmint hogy a vármegye a pert már az első fázisban átvehesse tőle (§. 2-3.). Kisebb hatalmaskodás ügyében a jelek szerint ugyan lehetett közvetlenül is pert indítani előtte — a nagyobb (minősített) hatalmaskodásokéban nem —, ha azonban a földesúr megígérte, hogy a keresetet kivizsgálja és szükség esetén igazságot szolgáltat, az ügy máris az úriszékre került, amelyen a vármegyének egy vagy két szolgabíróval kellett képviseltetnie magát (§. 6-7. és 27. cím: bevezetés). 21 Valamivel nagyobb hatáskört szánt a Hármaskönyv a vármegyének a jobbágyok feletti büntetőbíráskodásban: mindazon nemesek, valamint mezővárosok és falvak, akiknek vagy amelyeknek a gonosztevő és rossz emberek kivégzésére feljogosító királyi levelük nincs, minden tetten ért tolvajt, rablót és nyilvános gonosztevőt, akiket maguk között felfedeztek és letartóztattak (olvassuk a 32. cím: bevezetésében és §. l-ben), kivégezhetnek, a gyanúba vetteket viszont a lefogott vérdíjának terhe alatt kötelesek megbüntetés végett átadni azon vármegye ispánjának vagy alispánjának és szolgabíráinak, amelyben az ilyenféle nemesek laknak, falvak és mezővárosok fekszenek; és azokat maguknál három napnál tovább nem tarthatják. Ha másként cselekednének, úgy a magisztrátus ellenében — „mivel ennek joghatóságát kisajátították" — minden személy után napi három nehéz gira büntetést fizessenek. 22 Bár a büntető ügyek eszerint a pallosjoggal nem rendelkező magánföldesuraktól, testületektől és településektől minden további nélkül a vármegye elé kerülhettek, a forrásanyagban vajmi kevés példát találunk arra, hogy a vármegyék megfeleltek volna ezen — az egykori nádori stb. közgyűlésektől (generalis congregatio) átörökölt — kötelezettségüknek. 23 Bárhonnan közelítsünk is e kérdéshez, nagyon úgy tűnik, hogy a Mohács előtti nemesi vármegye a mindennapi gyakorlatban felettébb áttételesen érintkezett a területén élő jobbágysággal, az alávetettek feletti törvénykezésben pedig kifejezetten elenyésző szerepet játszott. Azt kell tehát hinnünk, hogy a vármegye a későbbiekben az országgyűlések és rendeletek révén ráruházott közfunkciók (adószedés, utak és hidak karbantartása, a katonaság számára teljesítendő paraszti szolgáltatások stb.), valamint annak révén keveredett jobbágynyúzó testület hírébe, hogy a török korban megerősödött vármegyék jóval nagyobb határozottsággal képtek fel a földesúr mulasztása esetén, illetve a hivatalból üldözendő cselekmények intézésére látrehozták a tiszti ügyészi funkciót,
