Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)
Bevezetés - Amit a megyerendszerről tudni kell
2) A vármegye hol kisebb, hol nagyobb érdeklődést tanúsított az iránt, hogy a jobbágyköltözés és -költöztetés a szabályoknak megfelelően folyik-e. Tolna vármegye szerepe a vitatott esetekben kimerült annak írásos rögzítésében, hogy az elköltözött teljesítette-e a törvények előírta követelményeket vagy nem, illetve hogy a földesúr valóban azután tartotta vissza költözni kívánó jobbágyát, hogy az megfelelt valamennyi előfeltételnek. (Meg kell azonban mondani, hogy nem mindenütt volt így; egyes vármegyék már a 15. század utolsó harmadában hoztak ide vonatkozó statútumot, 1504-ben pedig országgyűlési határozat született a vármegyéknek a jobbágyköItöz(tet)ésben betöltendő szerepéről. 18 3) Gyakorta felbukkan jobbágy földesura „képeként" is: a falusi bírák voltak azok, akik az uruknak szóló vármegyei „üzeneteket" (tiltásokat, idézéseket, stb.) átvették, akik a törvényszéken — úgy tűnik, rendszeresen, talán kötelességszerűen — megjelenvén válaszoltak a szolgabírák hozzájuk intézett kérdéseire abban a korszakban, amikor a vármegyei tisztségviselők ezt a kényelmes megoldást választották az igazság kiderítésére. Mindez tökéletesen megfelel azon, Werbőczy István Hármaskönyvében megfogalmazott alapelvnek, miszerint minden jobbágy, paraszt és nem nemes cseléd (= szerződtetett alkalmazott, szervitor) saját ura joghatósága alá tartozik, s ha valakinek velük szemben keresete van, úgy az adott földesúrhoz kell fordulnia. 19 Mivel azonban a legmodernebb lexikonok és monográfiák 20 is evidenciaként tárgyalják, kénytelenek vagyunk kitérni a vármegyének a területen élő jobbágyság feletti törvénykezési jogával kapcsolatos kérdésekre. Szimptomatikus, hogy a kérdés az országos szokásjogi kódexnek 1514-ben elfogadott Tripartitumban a földesúr mulasztása kapcsán és kérdés formájában vetődik fel: a vármegye egyáltalán ítélkezhet-e jobbágyok felett. Sőt mi több, úgy tűnik, ezt a kérdést is az kényszerítette ki, hogy a kötelezettségét teljesíteni vonakodó földesúr megbírságolása nem volt tisztázva, illetve vita alakult ki afelől, hogy a földesúr visszaveheti-e az ügyet az abban az ő mulasztása miatt eljárni kényszerült vármegyétől (III. rész 26. cím): „És itt az a kérdés: az ilyetén törvényszolgáltatás módjáról és rendjéről vajon az az idő szerinti földesúr tartozik-e a panaszos fél egyszerű megkeresésére jobbágyai felett ténylegesen törvényt és igazságot szolgáltatni? És ha vonakodik igazságot szolgáltatni, emiatt nem esik-e valamilyen törvényben megállapított teher alá? És vajon ezután (ha azzal, hogy jobbágyait a megyésispán és a szolgabírák elé állítsa, törvény elé idézték) megígérheti-e ugyanazon jobbágyai feletti eljárást vagy azok felett már csak a megyésispán tartozik törvényt ülni a szolgabírákkal?"
