Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

III. Újra Szekszárdon (1911-1940) - 2.” Szekszárd vidékének gombái” (1933)

II. közlemény helyreigazításait én végezzem, arról köszönettel lemondok. Elvem ellen van más kéziratát a magam neve alatt közölni.« Ismét egy hónap múlva már ezt írta: »Nem tudom eléggé megköszönni jóságát, mellyel kérésemet elintézni szíves volt. Azt a boszorkányos gyorsaságot, mellyel egy délelőtt akkora munkát végzett, annyi irodalmi adatot idézett... stb. Megöregedtem, sokat láttam, de ilyen gyorsan senki sem intézte el ügyes-bajos dolgaimat.« Ezekből a sorokból és az ezután következő hasonlóan kedves, elismerő, sőt bizalmas hangon írt leveleiből örömmel láttam, hogy megbékült. Elégtételül szolgált, hogy helyreigazításaimat egytől-egyig elfogadta és azokat »Szekszard vidékének gombai« című könyvébe változtatás nélkül felvette. Maga is elismerte egyik levelében, hogy kellő irodalom hiányában »meresz vallalkozas« volt új fajtákat leírni. Ezen azonban most már hiába banatoskodom.«" Mindenesetre így is nagy dolog volt, hogy 130 új gombát sikerült meghatároznia Szekszárdon és környékén. Elképzelhető, ha a lelki és családi tragédia nem következik be - itt elsősorban édesanyja halálára gondolok - Szekszárd vidékéről is a kecskemétihez hasonló befejezett és jelentős munka készült volna. E mű bevezetésében érdekes vallomást tesz természetszeretetéről: „Még nem jártam elemi iskolába, amikor már el-elszöktem a szekszárdi erdőkbe, ahol virágot szedtem, magokat gyűjtöttem, lepkét kergettem és madárfészket kerestem. Egyetlen gyermekét féltő édesanya vasszigora sem tudott eltiltani az erdőtől. Ha csak tehettem, szöktem ki az erdőbe, és az erdő imádása végigkísért egész életemben. Férfikorom szabad napjaiban hátat fordítottam a poros városnak, a tucatemberkéknek, és az erdőben, az ősember templomában, a szabad természetben gyönyörködtem. A fák lombjai közt átmosolygó játszi napfény, a tiszta levegő, az üdítő forrásvíz, a pompás fák és a kedves virágok, a tarka pillangók és vidám énekes madarak mind örömmel töltöttek el. Az erdőben, a természet fenséges templomában élveztem ennek szépségeit, az erdő volt az én legkedvesebb otthonom... A természet lelkes szeretete vitt a tanári pályára is." Dolgozatának többi részében Hollós leírja, hogy Nagy-Magyarország területén 27 vármegyében gyűjtött. Ez a gyűjtés Árvától Temesvárig és Brassótól Burgenlandig terjed ki, tehát lényegében az egész országot felölelte. Bevallja, hogy Kecskemétről hazajövet úgy határozott, hogy nem dolgozik többé. A következő tavasszal azonban vérző, sebzett szívvel kiment az erdőkbe - elsősorban a bati erdőbe, amely legközelebb esett a városhoz, és melynek tájait már gyermekkorában megismerte. Itt olthatatlan vágyat érzett a munka újbóli megkezdésére. Először csak felszedegette a kedves gombáit, később le is írta őket. Lassan megszerezte a legszükségesebb kézikönyveket és ismét vásárolt egy Zeiss gyártmányú kitűnő mikroszkópot. Az esztendő végére már 600 gombafajt gyűjtött össze.