Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)
III. Újra Szekszárdon (1911-1940) - 1. Szekszárdi hétköznapok
szárdi kiállításon nem azért állította ki ritka hírességű gombáit, hogy azt az erdészeti és vadászati kiállítás juryje elbírálja, mert ő a díjra egyáltalán nem számított, csak szülőföldje iránti szeretetből vett részt a kiállításon és nem is gondolt arra, hogy az ő tudományos értékű dolgait laikusok elbírálják és minősítsék, mert az ő munkálkodásait az egész tudományos világ ismeri, és megfelelőleg már igen sokszor méltatta is..." (Tolnamegyei Újság, 1934. aug.) A visszás helyzetet csak rontotta, hogy az elismerő oklevelet nem is kézbesítették ki Hollós részére. A kiállítás rendezősége hamarosan nyilatkozott, s hangsúlyozta, hogy a tudós munkáját aranyéremmel tüntették ki és ez a bírálati jegyzőkönyvben is megtalálható. Persze, ez csak utólagos kegyes csalás volt. „Igen tisztelt szerkesztő Úr! - írja a Tolnamegyei Hírlap 1934. március 24-i számában - 1933-i októberi, szekszárdi kiállítás bírálóbizottsága rajzszeggel tűzte egyik kiállított könyvemre, kartonra írva »elismero oklevel«. Ezt mindenkinek megmutathatom. Semmiféle más értesítést nem kaptam. Hogy a bírálati jegyzőkönyv aranyéremmé vedlett, azt csak most utólag, öt hónap múlva, felszólításom után adták értésemre. Most már nem kell az aranyozott bronzérem. Semmi sem kell, hálásan köszönöm, hogy a Főszerkesztő Úr becses lapjában helyet adott az igazságkeresésnek." Ez volt az utolsó igazságkeresése. A kiállításon való részvétellel kapcsolatosan a budapesti szakköröknek az volt a véleménye, hogy Hollós önmagához méltatlan lépést tett, amikor a kiállításon tudományos anyagával részt vett, ezzel kitette magát egy előre látható sereimnek. Ha azonban egész életének munkásságát figyelembe vesszük, csak természetesnek kell tartanunk ezt a lépését is, amelyben a legjobb szándék vezette. Terjeszteni akarta a tudományt, népszerűsíteni az eléggé elvont és nagyon is ismeretlen szakterületet. Egyébként is a gombák ismeretét az ehető gombák megkülönböztetése miatt is igen fontosnak tartotta. Gondoljunk csak arra, hogy ha növénykárosító gombákat talált, azonnal közreadta annak a vidéknek a sajtójában, ahol azt felfedezte. Leírása mindig a népszerű stílusban íródott, és a gyakorlati életet szolgálta és a védekezési módra is azonnal felhívta a figyelmet. Az ehető gombákra, különösen a szarvasgomba fajokra számtalanszor felhívta az erdészek, erdőmunkások, közgazdászok és szakácsok figyelmét, és mindannyiszor hangsúlyozta, hogy a szarvasgomba-fajták gyűjtésének elhanyagolása milyen jelentős keresettől üti el a szegény lakosságot. Öreg ember volt már ekkor, mást már nemigen tehetett embertársai érdekében, hát gyakorlatban akarta bemutatni a gombafajtákat. Lehet, hogy azért is egyezett bele a gombák kiállításába, hogy bebizonyítsa szülővárosának - melytől annyi lebecsülést kapott - hogy egy emberöltőn keresztül, ha bolondnak nézték és gombakirálynak csúfolták is, hasznos tagja a társadalomnak, s nem is volt az értel-