Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 8. A Kacsóh-affér (1911)

gondoltak, hogy ez csak eszköz volt a dolgozatok megírásához. Készítettem három nagyobb és vagy 60 kisebb gombászati munkát, leírtam több, mint 300 faj, eddig ismeretlen gombát." [Hollós ezt követően megjegyzi, hogy a magyar újságok ilyesmiről nem szoktak tudomást venni és megemlékezni, mert nincs benne szenzáció.] Majd így folytatja: „Az imént elmondottakkal azt akartam bizonyítani, hogy gyűjteményem csak eszköz volt tudományos foglalkozásomhoz, és irodalmilag is sikeresen működtem. Nem vagyok olyan nevetségesen elfogult, hogy azt hinném, a gombák kutatása boldoggá teszi a hazát. De azt tartom, minden tudomány, a mykológia ápolására is szükségünk van éppen úgy, mint a művelt nemzeteknek. Nem nézem le senkinek a foglalkozását, nem kicsinylem a zenét, melyhez nem értek, de a muzsikus sem tud az én mesterségemhez és a rikkancsirodalom nem lehet bírája működésemnek. A Magyar Nemzeti Múzeumnak mi jutott gyűjteményemből, azzal az újságok sehogy sem voltak tisztában. A »Vilag« így ír: »Szerencsere a gyűjtemény legértékesebb részét nem égette el.« Az összehordott sok valótlanság közül még csak a »Kecskemeti Lapok«-nak azt a célzatos állítását akarom említeni, hogy az »értékes gyűjtemény legértékesebb része biztonságban van ott, ahová való volt«. Ezzel szemben a valóság, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumnak magából a gombagyűjteményből egyetlen csomag jutott, amelyben rajzokkal s feljegyzésekkel egy rendkívül ritka homoklakó gomba, a Battarea fekszik, számos egész példányban és részben mikroszkópi vizsgálathoz való porban a következő helyekről: Magyarország, Románia, Itália, Kaukázus, Turkesztán, Mongólia, Afrika, Brazília, Peru, Arizona. (I—II. levél) Az anyag szükséges volt a gomba azonosságának és földrajzi elterjedésének megállapítása végett. Mert a gombákról nem lehet csak úgy hasból írni, mint ahogy gyűjteményemről és rólam firkáltak az újságban. A csomagban van még egy darabka Batterropsis, a Battarea legközelebbi rokona. Ezt az Afrikából ismeretes fajtát felfedezője a leírás előtt hozzám küldte vizsgálat és véleményadás végett. A negyvenkét koszorús skatulyát megtöltő gyűjteményből ezt az egyetlen fasciculust emlékbe vittem haza, de mivel a Magyar Nemzeti Múzeumnak egy igen rokonszenves őre lett a mentés miatt kiküldve, nem akartam üres kézzel elereszteni, a csomagot átadtam. Azonkívül az iskolában összeszedtem a kézirataimat, rajzaimat és külön lenyomataimat, amelyeket tüzelőnek hagytam ott. Ez az »értékes gyujtemény» legértékesebb részének igaz históriája. Protekcióért soha egy lépést sem tettem, stréberség nélkül, tisztán tudományszeretetből dolgoztam. És ez volt az én nagy bűnöm." Érdekes azonban a rendkívül hosszú és bonyodalmas tudományos botrány és vita hevében soha nem tesz senki ellen megjegyzést, amiből legalább lehetne következtetni arra, hogy ki állotta útját, vagy ki is lehetett az, akit helyette